Nyelvében él…

Szerb anyanyelvi oktatás a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodájában

– Szegedinácz Anna –

Először léptem be az óvárosi óvoda épületébe. A társalgó, váró falán a régi óvárosi óvoda képeinek remek kiállítása – melyeket régi fotók alapján készítettek – megmelengette a lelkemet, mert saját gyermekkoromat idézték fel. A valamikori falut, azokat a nevelőket és gyermekeket, amely már a régmúlt. A gyermekek felnőttek, a felnőtt nevelők közül pedig már sokan csak emlékeinkben élnek. Örömömre szolgált, hogy megőrizték, bemutatták az épület átadásakor 2011-ben. Azóta díszíti a falakat, mint a múlt kedves, szép, megőrzendő relikviái. Gyurcsik Renátával készültem beszélgetésre a szerb anyanyelvi oktatásról. Kedves, intelligens, ragyogó szemű fiatal hölgyet ismerhettem meg személyében, aki felkészülten, nagy szakmai tudással, elhivatottsággal teszi a dolgát.

Megkértem, néhány szóval mondja el, mi a hagyományos értelemben vett anyanyelvi nevelés célja, feladatai az óvodai időszakban? Miben különbözik egy más nyelvi nevelés a magyartól? Mi az a plusz, amitől szerb lesz? Távol az anyaországtól, zárt környezetben kopik a nyelv. Hétközna­pokon idegen szavak, magyar is, belekerülhetnek más nyelvekből. Van-e lényeges különbség, amelyről érdemes beszélni?

– A szóban való kifejezés nagy fontossággal bír ez emberek életében. Egyrészt az önkifejezés egyik módja, másrészt a szép, helyes beszéd élménnyé varázsolja a közlendőt a kifejező és a hallgató számára. Nem utolsó sorban a gondolkodás fejlődéséről, az értelmi fejlettségről is pontos képet mutathat. Ezért a helyes beszédre már az óvoda első éveitől nagy hangsúlyt fektetünk. Elsősorban saját beszédünkkel nyújtunk helyes példát. Figyelünk hanglejtésünkre, hangerősségünkre, a választékos beszédre. A korai időszakban az anyanyelvi nevelés a szóbeli kibontakozásról, a szóban való kifejezőképesség fejlődéséről, a szóban való közlés bátorításáról, a szókincs és a mesék-versek által szerzett élményekről kellene, hogy szóljon. A későbbiekben a hangképzés helyességére, a hang felismerésére, a színesebb kifejezésmód kialakítására törekszünk a gyerekeknél. Ezeket sok-sok anyanyelvi fejlesztőjátékkal érjük el.

Az idegen nyelvű nevelés – azon belül a szerb nyelvű nevelés lényege – ilyen korosztálynál, egy olyan közegben, ahol nagyobb számban vannak a más anyanyelvű gyermekek, nézeteim szerint az, hogy a nyelvet ismerő egyéneknél a helyes nyelvgyakorlás helyszínét szolgáljuk. Ezáltal bővítsük szókincsüket, erősítsük nemzeti hovatartozásukat, saját kultúrájuk iránti szeretetet elmélyítsük. A többieknél pedig, hogy felkeltsük érdeklődésüket egy másik nyelv iránt. Betekinthessenek egy másik kultúrába, általa elfogadást alakítsunk ki. Megszerettessünk velük egy számukra idegen nyelvet.

Óvodánkban szerb nyelvű nevelés is folyik. Itt a gyerekek napi szinten találkozhatnak a szerb nyelvvel. Általában hétköznapi szituációkban, valamint irányított tevékenységek alatt. Leginkább dalok formájában vagy körjátékok, mondókák által próbálom ezt becsempészni a mindennapokba, nagyon sok ismétléssel, gyakorlással. Hiszek abban, hogy a napi szintű találkozás egy másik nyelvvel, kultúrával, elfogadóbbá, nyitottabbá formálhatja a kis lurkókat. Évről-évre az a tapasztalatom, a gyerekek nagyon nyitottak a foglalkozások iránt. Nagy örömmel vesznek részt benne. Lelkesedéssel szokták visszaadni a hallgatóság felé egy-egy előadáson, vagy szereplésen. Játékos foglalkozások alatt szemléltető eszközökkel, bábokkal, képekkel vagy mozdulatokkal próbálom érthetőbbé varázsolni számukra. Ezek által vezetem rá őket a helyes fogalomra.

A csoport létszáma 28 gyermek, melyből 5-en rendelkeznek szerb gyökerekkel. Ezen belül van, akiknél otthon is használják a nyelvet. Van, akinél az egyik szülő beszéli és vannak olyanok is, akiknél már csak a nagyszülők beszélik.

– Szerbeknél a néphagyományok szorosan kötődnek az egyházi ünnepekhez – szorosabban, mint nálunk. Van-e kapcsolatod az egyházi közösséggel? Rendkívül szépek, gazdagok a hagyományaik, sok mindent megőriztek abból, amit az óhazából magukkal hoztak. Rendkívül megváltoztak a körülményeink, az életünk, ezért fontosnak tartjuk, hogy leírjuk, rögzítsük ezeket az értékeket. A későbbi generációknak legyen írott forrásuk, ha újra felerősödik a hagyomány iránti érdeklődés. Az újságunkban megjelenő cikkeknek is ez a küldetése. Milyen tehát a kapcsolatod az egyházközséggel, a szülőkkel? Van-e kérdésük, kérésük feléd, hogyan tudsz reagálni azokra a kérdésekre, amik felmerülnek bennük?

– Kapcsolatom a szülőkkel, az egyházi közösséggel, a szerb önkormányzattal nagyon szoros. Mind a három közeg nyitott, segítőkész. Ez a közösség saját hagyományára büszke, örömmel felvállalja. Néhány éve az egyik szerb és magyar családdal karöltve az óvodai dolgozóknak karácsonykor a szerb szenteste néphagyományait mutattuk be egy színi előadásban. Nagy sikert aratott.

A szerb önkormányzat sok segítséget nyújt eszközeink bővítésére, a foglalkozások minőségének növelésére. Fáradhatatlanul segítik szakkönyvek felkutatását, beszerzését, valamint népi ruháink – népviseletünk – bővítését. Nagy örömünkre szolgált, hogy segítségük és a pravoszláv tiszteletes nyitott hozzáállása által a helyi szerb egyházközösséggel is szorosabbra fűzhettük a kapcsolatot. ,,Sveti Nikola” (Szent Miklós) napján a gyerekekkel ellátogattunk a templomba – a szentmise egy részére –, ahol betekintést nyerhettek a pravoszláv templomok világába, az ottani szentmise hagyományaiba. A tiszteletes úrral hosszabb távú együttműködési terveink vannak, melyek egyeztetés alatt állnak.

– Honnan jöttél? Hol tanultad meg a nyelvet? Szerbek voltak-e a szüleid vagy csak a környezeted volt szerb? Jártál-e szerb bálokba? Ismered-e táncaikat – kólóikat? Szoktatok-e táncolni a gyerekekkel?

– Óbecséről származom, ami egy vajdasági város. Magyar családból, szerb környezetből jöttem. Az iskola, a munka, a barátok által tanultam meg a nyelvet. Amikor lehetőségem adódik, a helyi szerb bálokon részt veszek. Táncaikat részben – alapszinten – ismerem. Az óvodán belül havonta kétszer – kedd délutánonként – szerb táncos foglalkozásokat tartok, melyen az óvoda összes gyermeke – igény szerint – részt vehet. Táncokat, körjátékokat, mozgásos játékokat szoktunk itt játszani.

– Napi szinten mennyi időt tudtok a szerb nyelvvel foglalkozni?

– Fontosnak tartom, hogy a nap folyamán minél többet megjelenjen a foglalkozások, beszélgetések alatt a szerb nyelv használata. Legfontosabbnak pedig az ismétlést. „Ismétlés a tudás anyja” – mondja a népi mondás. Ezáltal rögzülnek a kifejezések. A gyerekek az óvodán belül találkoznak az alapszavakkal, a környezetükben fellelhető fogalmakkal. Ha ezekből csak néhányat pár szót elsajátítanak, örömként, sikerként éljük meg.