Egy európai munkavállaló hétköznapjai

Beszélgetés Jukka Nuutinen MOL Finomítás igazgatóval

– Visnyovszki Anett –

A harmincas éveiben járó vegyészmérnök első munkahelye a Helsinki melletti Porvoo-ban található kőolajfinomító volt, amely komplexitásában hasonló a százhalombattaihoz, de annál valamivel nagyobb, és több mint ötezer munkavállalót foglalkoztat. Jukka Nuutinen műszaki vezetőként vett részt cége biodízel-beruházásaiban 2007-től, amelyek keretében két nagy üzemegységet hoztak létre Rotterdamban, illetve Szingapúrban. A projektek tervezésének másfél éves időszakát Rómában töltötte, majd Hollandiában és Szingapúrban is dolgozott. Magyarországról szakmai kapcsolatai révén kapott felkérést.

– Első alkalommal dolgozik Magyarországon, először jár nálunk?

– Nem, 15 évvel ezelőtt volt az első alkalom, majd ellátogattam Budapestre még néhányszor. Egy keveset már tudtam Magyarországról mielőtt idejöttem.

– Mi volt az első benyomása?

– Nagyon szeretem a magyar embereket, mindig nagyon barátságosak, udvariasak és kedvesek. Amikor a feleségemmel még csak randevúztam, egyetemistaként ellátogattunk Budapestre, barátságos fogadtatásban volt részünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán második alkalommal a nászutunkon látogattunk ide, mindketten megszerettük Budapestet.

A feleségem buszra ülve látogatott el vidékre, ami egy régi álma volt. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Két látogatás után már úgy éreztem, megismertem Budapestet, de aztán volt egy konferencia 3,5 évvel ezelőtt, ahol az egyik főnökömtől tudtam érdeklődni Magyarország iránt. Szerinte ez egy gyönyörű hely, jól lehet itt dolgozni és élni. Igazi meglepetés volt számomra, hogy milyen jó minőségű borai vannak az országnak. Igazán jó borokat lehet itt kóstolni.

– De a világ nem sokat tud rólunk, és a borainkról.

– Igen ezalatt azt értem, mondjuk úgy a magyar borok nem voltak túl elterjedtek, még Finnországban sem, s bár volt kapható, de inkább a mennyiségre, nem a minőségre törekedve. Amikor itt jártunk tíz évvel ezelőtt a feleségemmel, már akkor is észrevettük a borok magas minőségét, de még mindig nem lehetett Magyarországon kívül kapni. Tizenöt évvel ezelőtt már ismerte mindenki a Tokaji borokat, de arról nem tudtunk, hogy vannak egyéb borok is kiemelkedően magas minőségben. Úgy gondolom, azért mert nem termelnek olyan nagy mennyiségben. Annyit termelnek, amennyi elfogy. Még mindig ismerkedek a borokkal és a kultúrával. Szeretem körbeutazni az országot, hogy újabbnál újabb helyeket fedezzünk fel, ahol finom ételeket lehet megkóstolni.
Szeretem az erdőket, hegyet mászni és a táj adta lehetőségeket a túrázásra. Van egy nagytestű kutyám, egy belga juhász. Többek között ezért is szeretek Budán lakni.

– Ha már a táj szóba került, Finnország melyik részéről származik?

– Porvooból származom, ami 50 kilométerre van Helsinkitől. A város kicsit hasonlít Százhalombattára, nem túl nagy város, de a Neste Oilnak van egy hatalmas olajfinomítója és vegyiüzeme a közelében. Édesapám a finomítóban kapott munkát, így az egész család északnyugatról dél-Finnországba költözött.

– Családi indíttatású volt a pályaválasztása?

– Igen, bár nem ez volt az első munkahelyem, már 18 éves koromban elkezdtem a finomítóban dolgozni, és így indult a karrierem, kezdve egészen az operátori pozíciótól sokféle beosztáson keresztül. Elmondhatom, hogy egy második generációs olajfinomítós vagyok.

– Feleség, család, gyerekek?

– Gyerekeink nincsenek. Jelenleg egy kutyánk van itt Magyarországon.

– Az élete és a karrierje Finnországból indult. És a folytatás?

– Először Porvooban éltem, majd a Lappeenrantai Műszaki egyetemen tanultam az ország nyugati részén, miután végeztünk, Helsin­kibe költöztünk a feleségemmel. Tíz éve hagytam el munkaügyben Finnországot. Először Olaszországba mentem, Rómába, mert a Neste épített egy gyárat Rotterdamban és Szingapúrban, és az egészet Rómából vezényeltük le. Másfél évet töltöttem Rómában majd 8,5 évvel ezelőtt költöztem Hollandiába, egy Rotterdamhoz közeli kis városba, Delftbe hét évre. A feleségem a mai napig ott él, de havonta többször is ideutazik. Így van egy apartmanunk Delfben, de én itt élek, mint már említettem, Budán.

– Nehéz lehet így családi életet élni.

– De így, hogy gyermekünk nincs, lehetséges. A feleségem a munkája kapcsán amúgy is sokat utazik. Ő egyfajta műszaki értékesítési vezető, idejének nagy részét utazással tölti. Van, hogy oda-vissza utazik még aznap Németország és Budapest között. Heti két napot tölt a központban Budapesten. Sokkal nehezebb ezt így kivitelezni, hogy utazunk és ingázunk. Ha elutazok, házhoz jön valaki és gondoskodik a kutyánkról, és ez, ami fontos számunkra.

– Gondolta volna valaha, hogy mintegy európai munkavállaló fog dolgozni?

– Hollandia után egy fél évet dolgoztam Szingapúrban, mint finomítási vezető, aztán visszaköltöztem Hollandiába és azután kerestek meg, hogy dolgozzak a MOL-nál, Budapesten. Igent mondtam, természetesen nagyon tetszett és egyben jó karrierlehetőségnek tűnt.

Ha visszagondolok, nem is tudom. Fiatalon a finomítóban akartam dolgozni, mert a családom, édesapám és édesanyám is a Neste finomítóban dolgozott a petrokémiai részen, így természetes volt számomra, aztán ahogy nyelveket tanultam egyre jobban éreztem úgy, hogy külföldön akarok dolgozni. Az egyetemen vegyészmérnökként végeztem, és épp a gyárleépítésből tettem mesterdiplomát, amikor a Neste felkért, hogy utazzak külföldre egy gyár leépítéséhez. Ez épp jól jött. Úgyhogy igen, terveztem külföldön dolgozni. Először 4-5 évre terveztem Olaszországba és Hollandiába menni, de már így is 10 éve élek külföldön. Jelenleg nem is tervezem, hogy visszaköltözök Finnországba. Ha egyszer kitekint az ember, mindig többet akar látni.

– Tervezi-e, hogy valaha visszaköltözik Finnországba?

– A valaha az nagyon hosszú idő, igen, de nem most. Talán ha nyugdíjba megyek, vagy akár később, de lehet, hogy akkor sem végleg. Annyi helyet láttunk már, hogy még többre vagyunk kíváncsiak. Most Magyarországon nagyon kellemes utazgatni. A közelben van Ausztria, Szlovénia, Horvátország, mind remek hely. Jelenleg ezeket a helyeket szeretnénk jobban megismerni.

– Magyarország sokban más az eddig tapasztaltaktól?

– Igen eltérő, úgy értem Hollandiától, sok barátunk van ott és minden közel volt. És persze ott is lehet utazni. De itt rengeteg új lehetőség nyílik. Például hétvégén elmenni síelni, Hollandiában ez nem lehetséges. Úgy élem meg mint egy kalandot, hogy új helyeket láthatok.
Itt egy nagyon kellemes helyen, Budapesten a XI. kerületben élek. Közel a MOL székházhoz, és könnyen elérem az autópályát is, hogy Százhalom­battára jussak. Csak 25 perc az út. Ami a hétvégéket illeti, szinte minden alkalommal a budai hegyekbe megyünk a kutyákkal kirándulni.

– A munkán túl hogyan telnek a hétköznapjai, mivel tölti a szabadidejét? Sport, bevásárlás, éttermek?

– A sportokra azt mondanám, hogy igen. Munkába jövet útba esik egy szabadidőközpont, ez számomra nagyon megfelelő, mert a sportban mindent megtalálok, amit keresek. És persze a túrázás, hegymászás. Nagy előrelépés, hogy erdőben kirándulhatok, mert Hollandiában erre nem volt lehetőség. Így a kutyámmal együtt töltött idő is minőségibb lett.

Amit már említettem, a borok és az éttermek azok, amiket nagyon szeretek Budapestben. És még valami. Finnországban vadászni jártam, de Hollandiában ez sem volt lehetséges, de most újra megtehetem. Néhányszor már voltam is vadászni barátokkal. Nagyon jó volt és számomra nagyszerű lehetőség. Ráadásul Budapesten bármilyen sportot vagy hobbit űzhetek. Az egyetlen dolog ami nem jó, hogy nem tudok a családommal gyakrabban találkozni, de szerencsére a szüleim már többször meglátogattak. Ők is nagyon szeretik Budapestet. Könnyen be tudják járni, nyugdíjasok, és temérdek idejük van rá.

– Hogy tetszik az új munkahelye, az új helyzet, megszokta már?

– Úgy gondolom, hogy igen, de természetesen rengeteg helyzet okoz nehézséget, bár szerintem ez minden vállalatnál így van. Többé-kevésbé összeállt az üzleti csapatunk itt Százhalombattán, így ez biztonságot ad.

Ez egy nagyvállalat. A Nestenél kb. 500 ember dolgozott, és tíz évi munka alatt majdnem mindenkit megismertem. Itt most olyan sok emberről van szó, hogy nem lesz alkalmam mindenkit megismerni, csak azokat, akikkel napi szinten találkozom.

– Voltak nehézségei a munkahelyi kapcsolatok kiépítése közben?

– Elsősorban a nyelv az, ami nehézséget okozott. Ha például felhívom a technikust a terepen, nem mindenki tud folyékonyan angolul beszélni, így tolmácsolnunk kell. Ez időbe telik, de nem szokott gondot okozni. Próbálok magyarul tanulni. Órákat is veszek, de nagyon nehéz. A finn és a magyar nyelv egyformán bonyolult. A nyelvtan hasonló, így értem, de minden egyes szó, amit meg kell tanulnom eltér. Finnországban angolul és svédül tanulunk. Éppenséggel a svéd a második hivatalos nyelvünk. Porvoo, ahol éltem 50 %-ban svéd és 50 %-ban finn, így folyékonyan beszélek svédül. Valamint az angol nyelv, amit már hosszú ideje tanulok. Amikor Hollandiába költöztünk, alapfokon megtanultam hollandul, épp annyira, hogy az újságot el tudjam olvasni. Egy kicsit tudok olaszul is, mert ha meg akarod találni a helyed az olasz vidékeken, feltétlenül kell beszélned olaszul. És németből az alapfokot használom. De ezen nyelvek egyike sem hasznos a magyar nyelvhez, úgyhogy megint tanulnom kell. Ez amolyan hobbi számomra, mely segít integrálódni az adott országban.

– Igazgató létére bizonyára nagyon elfoglalt. Volt rá lehetősége, hogy szétnézzen városunkban?

– Igen, számos megbeszélésen és vacsorán vettem itt részt. A tavalyi kulturális fesztivált, a Summerfestet kihagytuk, mert mire megkaptuk a meghívást, arra az időszakra már lefoglalt programunk volt a feleségemmel. Mivel nem ugyanabban az országban élünk, nehéz egyeztetni.Ha ma megkérdezné, azt mondanám az egész hónapom foglalt, mert le vannak kötve az időpon­tok jóval előre. Sok mindent ki kell hagynunk, de remélem, szervezéssel előbb-utóbb minden fontos dologra jut időnk.