A pusztító jeges ár

– Jankovits Márta –

Idén márciusban volt 180 éve annak, hogy 1838-ban a jeges ár elöntötte Érd mezőváros nagy részét. Háromszáz ház dőlt össze. Batthyány Fülöp főherceg akkor adományozta az árvízben mindenüket elvesztőknek a földet és az építőanyagot, hogy új helyen kezdjenek új életet. Ez volt az az árvíz, amire sokan emlékezhetnek az Egy magyar nábob című filmből, amikor báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” csónakkal mentette az embereket a pesti Duna-soron. Később naplójában leírta annak a nevezetes napnak az előzményeit.

Március 13-án délben indult meg a jég a Dunán nagyon lassan. Az emberek nyugodtan nézték a partról, de öt órakor tornyosulni kezdett a jég, de azért folyamatosan haladt. Ebben megnyugodva Wesselényi színházba ment, de még az előadás véget sem ért, mikor híre ment, hogy a víz már a városban van. Lovon indult Széchenyi István szállása felé, de már a Váci utcánál a ló hasáig ért a víz.

A Százhalom újság 2013. áprilisi számában Szegedinácz Annától olvashattunk erről az árvízről:
„A víz március 13-án hirtelen emelkedni kezdett. Jégdugók, jégtorlaszok keletkeztek. Vácnál átszakadt a gát, ez a víz zúdult a pesti oldalra. A Kopasz-zátonynál megakadt a jég és a víz estére betört a városba. 1838. március 13-18. között Pesten 2281 ház pusztult el. Egy kiszáradt Duna-ágon, a mai Nagykörút területén volt a legmagasabb a víz, 2,6 méter. Víz alá került Terézváros, Józsefváros és Ferencváros alacsonyabban fekvő területei is a Duna parti sáv mellett. 827 épület súlyosan megrongálódott, csak 1146 maradt épen. Budán 204 ház omlott össze, 262 megrongálódott, 2023 maradt épen. 50-60 ezer ember vált hajléktalanná. 22 ezren mindenüket elveszítették. Magyarországon 10 ezer ház semmisült meg, négyezer a sérültek száma. A 153 halálos áldozatból 151 volt pesti.”

Fejér László hídépítő mérnök a magyar történelem egyik legemlékezetesebb dunai katasztrófájának nevezett.

Asztalos Miklós Az árvíz története című írásában részletesen leírja az egész folyamatot, hozzátéve, hogy bár az árvíz iszonyú tragédiákat okozott de az embereket „megacélozta, cselekvőbbeké, alkotóbbá” tette. A romokon egy új, szebb város épült.

Kis adalék a történethez: a nagy pesti árvíz az „angolkisasszonyok”nevű jó hírű leánynevelő intézet Váci utcai épületébe is betört. A templom és az épület földszínje vízben úszott. A tanulók közül sokan ott ragadtak. Ekkor József nádor és fia István főherceg – mindkettő, Habsburg származásuk ellenére nagy népszerűségnek örvendtek az országban – naponta amíg kellett a királyi hajóval élelmet vittek az intézetbe és az első emeleti ablakon adták be.

Szomszédunkban Érd Óvárosban He­ge­düs József plébános örökítette meg az akkori eseményeket, amely írását Ábel András helytörténész bocsájtotta szerkesztőségünk rendelkezésére.

Érdi árvíz – 1838 március

– Ábel András –

„…Ugyan ezen 1838-diki év örökre emlékezetes lőn az akkor történt árvíz által. Voltan ugyan itt több téli s nyári víz áradások, melyeket azonban ez az évi mint magassága, mint félelmes következései által sokkal felül haladott. Oly nagy volt a víz magassága, hogy tekéntve Érdnek földirati fekvését magasabb lehetetlen. Mert a Duna partján létező s Horgonyhoz czímzett borháztól, mellyet elegendően áztatott, kezdve a kis Duna partját a plébánia házig s a Fehér macskáról czímzett fogadóig víz lepé s így vízmérnöki arányba véve a helység minden alacsonyabb fekvésű részeit víz önté el, menttek csak azok házak maradván, melyek a plébánia templom s urasági vár körül építvék.
Iszonyú látványt nyújtott a nevezetes vízár az azt szemlélőnek. Mert a Duna partján emelkedő Érdbattai hegytől, melyen a száz halomok elszórvák, egész Érd mezővárosát Kutyavárig s Diósdig, Tétényt, mely egészen vízben úszott és egész Csepel szigetet Jászkunságig jég torlaszok s vízhullámok borítták, s a Rómaiak alatt oly nevezetes Fejér tengert juttatták eszünkbe. Mivel pedig a víz négy napon túl áztatá vidékünket, csak magában Érd mezővárosában több háromszáz háznál omlott összve. 1838-diki mártius 18-a volt azon vész­teljes nap, melyen Érd lakói kiönve lakjaikból emelekedettebb helyekről valának kénytelenek házaik nagy robajjali összeomlását szemlélni. Kétharmadánál több lakók maradtak födél nélkül.”

Battyhány Fülöp főherceg birtokából három egyenes utcát vágatott ki, a mai Alsó-, Felső, Ilona utca, 250-300 négyszögöles házhelyek, telkek kiméretésével, építő anyag biztosításával segítette az árvíz károsultakat. Az uradalmi mérnökök, valamint a mezőváros elöljáróság Hegedűs József plébános közreműködésével felügyelte az építkezéseket.

„…Ez az újonnan épült mezőváros magába tekintve szabályosabb mint a régi, mert három egyenesen vonuló s fasorokkal díszes utcái, kellemesen hatnak a szemlélőre, még kellemesebben leendők ha lakosaik házaikat s kertjeiket fa ültetvényekkel ékesítenék. Kül díszét telepítvénynek végre leginkább emeli az országút mellett épített nagyszerű vendégfogadó, mely mellék épülettel akármely város díszére lehetne (1842. a mai Földrajzi Múzeum épülete)…. Az így emelkedett új város, mely főméltóságú Batthyány főherceg nevéről Fülöp városnak neveztetett így lett, hogy a régi négyszeg formájú helység mind a lakók egymással közeledését, mind pedig az egyházi kormányzatot nehézíttő hosszú alakú alakot ölte fel.”

A város lakói minden év május 1-jén Fülöp napján emlékeztek meg alapítójukról Batthyány Fülöp főhercegről.  Fülöp város alapításának elmékét őrzi az Felső utca és a Kinga utca sarkán álló barokk kőkereszt, kis haranglábbal, (mely a második világháború alatt megsemmisült). A háború utáni évtizedekben ezen a napon mindig friss virágot lehetett látni a kereszt talapzatán, melynek haranglába a II. világháború alatt megsemmisült.