Egy fotográfus élete

Szomszédoló – vendégségben Fajkusz Józsefnél

– Ilyés Márk –

Borongós téli délutánon indultam az első riportalanyomhoz. Fajkusz Józsefhez vezetett az utam a Külső Római utcába. Ezt a részét Érdnek nem nagyon ismerem, így a házigazda már az utcán elém jött. A beszélgetés apropója, hogy 2018. január 22-én a Parkvárosi Közösségi Házban (régi) nyílt fotó kiállítása.

– Mikortól tudható a család története?

– A család anyai ága a XVI. századig vezethető vissza. A Palikucsevics család egy nemesi család volt, akikről Zrínyi Miklós is értekezett a szigeti veszedelem című művében. Később a Palikucsevicseket már Pálházy néven ismerték, akiknek rokonai Tökölön is éltek. A család anyai ága nagyjából 1718-1735-ig vezethető vissza. Mint ismeretes Érd sokáig Fejér-megyéhez tartozott, és így a családi iratok Székesfehérvárra kerültek. Hivatalosan a székesfehérvári érsekség alá voltak rendelve, amelyet Mária Terézia királynő és VI. Piusz pápa alapított 1777-ben.

Annyit kell tudnunk erről, hogy Érd akkori lakosságának nagyobb része katolikus illír, míg a kisebb része ortodox volt. Az itteni illírség valószínűleg Montenegró és a Buna folyó vidékéről érkezett, melyet Szilágyi József és Soksevits Dénes kutatásai is igazoltak. A XX. században a Fajkusz család oldalága Bőnyön és Érden élt. 1911-ben az egyik egyik felmenőnk elöljárósági tisztséget töltött be Érden a dunai házban, az óvoda épületében. Én a háború miatt Bőnyön születtem.

1920-ban az érdi illírek egy része, az akkor szerveződő szerb-horvát-szlovén királyságba emigrált, azonban voltak, akik maradtak. Számos helyi család kereste fel azóta is rokonait Montenegróban és környékén. Ezen rokoni kutatásokat főként Urbán László és Szilágyi József végezték. 1938-ban a Jézus Szíve kápolna építésekor a helyi családok anyakönyveit Kudó József valamilyen okból, a halotti anyakönyvekkel együtt Veszprémbe vitte és onnan csak több évtized múlva kerültek vissza. A későbbiekben apám Bajorországba került amerikai hadifogságba 1946 és 1948 között.

– Mikor került a teljes család Érdre? Mikortól kezdte érdekelni a fényképezés?

– A teljes család csak 1948-ban települt át Bőnyről Érdre, melyet az érdligeti források is közölnek. Az átköltözés úgy 12 éves korom körül történt meg, és ekkor Diósdon beírattak az ötös, majd később az óvárosi hetes iskolába. Kezdetben nagyon rossz volt elhagyni a régi megszokott környezetet, valamint a régi ismerősöket. 1956-ban az érdi óvárosi iskola környékére költöztünk a kápolna melletti ház közvetlen szomszédságába. További tanulmányaimat Gödöllőn végeztem. Osztályfőnököm Segesdi Jánosné volt, akitől 1956-tól fogva a fényképezéssel kapcsolatos fogalmakat, ismereteket és gyakorlati dolgokat sajátítottam el. Félig-meddig autodidakta módon, önképzéssel kellett elsajátítanom bizonyos dolgokat, ugyanis az iskola költségvetése akkoriban igen szegényes volt.

Néhány éves képzés után helytörténeti témák iránt kezdtem érdeklődni, és ezt remekül tudtam ötvözni a fényképészettel. Rózsa Kálmánné Érd-ligeti főiskolai tanárnő elhivatottsága ugyancsak nagy hatást gyakorolt rám. 1962-től fogva unokatestvérem dr. Pálházy István támogatását is megkaptam a fényképészethez. Ő szintén helytörténeti témákat kutatott és ez különlegesen hasznosnak bizonyult az utókor számára, ugyanis mindkettőnk sok műemléket regisztrált és örökített meg. Ezek között a fotók között sok megtalálható a Fortepan érdi helytörténet oldalán, melyen 1900-tól számítva találhatunk helyi érdekességeket. 1966-68 között egy ideig nem hódolhattam a szenvedélyemnek ugyanis az akkori kornak megfelelően két évre bevittek katonának. Emlékeim alapján a munkabér ekkor különösen alacsony volt, és ebből nem mindig tudtam finanszírozni a munkámhoz szükséges fényképészeti eszközöket. Katona éveim után a Szepes Gyula Művelődési Központban folytattam a munkásságomat. Ekkoriban Lukács Zoltán, illetve Izeli József atya támogattak tanácsokkal, szakkönyvekkel. Fényképészeti továbbképzésem a családom biztatására történt, az 1970-es években.

– A kiállításon főleg régi képek szerepeltek. Mit szeretett vagy kit, kiket szeretett legjobban fényképezni? Mit jelent Önnek a fotózás?

– 1987 és 2002 között főként szentendrei ihletésű fotóim és művészeti hobbim fotói jelentek meg. Számomra a fényképezés nem munka, hanem a mai napig szenvedély, melyet közel 60 éve művelek. 2000-től vagyok a Duna Art Fotóklub tagja, és 2004-től fényképeim helyet kapnak a Szepes Gyula Művelődési Központ kistermének 2 hónapos kiállításai között, a Portrék folyosókon. Az óvárosi képeimet a Kis Sándor túravezető által szervezett kirándulások ihlették, ugyanakkor számos helyi híres embert is fényképeztem, többek között Jovicza Ignácot, Szlameniczky Istvánt, Dóka Klárát, Kóka Rozáliát, Tímár Editet, Kovács Sándort. Szintén fényképekkel dokumentáltam az Érd óvárosi Szent Mihály templom renoválását, amelynek irányításával az Atya betegsége miatt Ábel Andrást bízták meg. A templom története sokakat foglalkoztatott, ugyanis az egykori Kereskényi Gyula plébános az Érd-Batta plébánia című munkájában számos szakrális és spirituális élményéről számolt be a templomról és környékével kapcsolatban. 2004 óta nyugdíjasként tevékenykedem, de azóta is számos kulturális programon veszek részt. Terveim között szerepelnek még a digitális képek, melyeket a Fortepanon szeretne közzétenni. 2006-ban fogalmazódott meg bennem, hogy egyfajta összefoglaló munkát készítsek el az eddigi fényképeimről, melyek között helytörténeti, életkép, portré és egyéb fontos események témái szerepelnének. Mint azt említettük az ismerősökről, rokonokról, barátokról készült képek különösen kedvesek számomra és fontosnak vélem, hogy mindezeket az utókor embere is láthassa digitalizált formában.

Egy egy fénykép néha többet mond el, mint a szöveg. Ezért tartom fontosnak a közösség szempontjából, hogy ezek a régi képek részt vegyenek kiállításokon. Eddig három egyéni és több csoportos kiállításom is volt. A Közösségi Oldalra is gyakran teszek fel képeket, úgy látom, hogy érdekli az embereket. Az a legnagyobb gondom, hogy nincs igazán olyan közösségi tér a sok gyűjtött képemnek, amelyek 1913. óta vannak a birtokomban.

2018-as legújabb terveim között szerepel a digitális kronológiai tábla, amely nagyban segítené Érd helytörténészeinek munkáját. Különlegesebb témáim között szerepelnek az érdi Magyar Földrajzi Múzeum rendezvényeiről készült fotók, az egyházi témájú képek, mint a vízszentelés, Balázs áldás, karácsonyi, nagypénteki és húsvéti áldások. Mostanában ugyan kevesebb rendezvényen veszek részt, de mindenképpen folytatni szeretném a nyugdíjas éveimre eltervezetteket.