Nyelvtudásunk a megmaradásunkat őrzi

Beszélgetés Szvoboda Vidoszava tanárnővel a szerb nyelvoktatásról

– László Anikó –

Elindult a 2017/2018-as tanév, éppen zajlanak a Szerb Kulturális Hónap eseményei országszerte. Mindez jó apropónak bizonyult, hogy beszélgessünk egy kicsit a szerb nyelvoktatásról Szvoboda Vidoszava tanárnővel, aki Százhalombattán, az 1-es Számú Általános Iskolában ismerteti a szerb nyelvet és kultúrát a gyerekekkel.

A tanárnő Magyarországon, Battonyán született, az ottani szerbiskolában végezte alaptanulmányait, majd a budapesti szerbgimnáziumban érettségizett. Főiskolai, később egyetemi végzettséget szerzett Pécsett és Budapesten, ugyancsak szerb nyelven. A tanári diploma megszerzése után, 1972-ben Tökölön elindította a helyi általános iskolában a szerb és horvát nyelv oktatását. Itt 13 évig dolgozott, és közben elvégezte az ELTE-n is a szerb szakot. Ezt követően az egykori Gorkij, most Országos Idegennyelvű Könyvtárban helyezkedett el, azzal a szándékkal, hogy ott pihenjen és olvasson – de erre nemigen jutott ideje. Egyidejűleg Szigetcsépen és Ráckevén is tanított óraadó tanárként. Végül teljesen visszatért a pedagógus pályára, és közel harminc évig oktatott a budapesti Nikola Tesla Általános Iskola és Gimnáziumban. Belevetette magát a nemzetiségi oktatással kapcsolatos szakmai munkába is: pedagógia programok összeállításában, kerettantervek szerkesztésében, a szerb nyelv és népismeret tanítás tantervének megírásában vett részt. Miután nyugdíjba került, még pár évig folytatta a tanítást a szerb gimnáziumban is, és közben megkeresést kapott Százhalombattáról, hogy szükség lenne itt is egy szerb nyelvet oktató pedagógusra. Az adminisztrációs problémákat (ugyanis a nyugdíjas tanárok foglalkoztatását erősen gátolja a törvény) is sikerült áthidalni, így a 2014/2015-ös tanévben elindulhatott egy, a korábbinál hatékonyabb szerb nyelvoktatás az 1-es Számú Általános Iskolában.

A szülők voltak elsősorban a mozgatórugói ennek, és ebben partnerre találtak az iskolavezetésben is. Ez a partnerség a mai napig él, a szülők mindenben odaadással részt vesznek, szívesen elkísérik a gyerekeket a szerb rendezvényekre. Az iskola részéről is maximális a segítség, számukra is fontos, hogy ebben az intézményben folyik ez az oktatás, ápolhatják a helyi szerb kultúrát.

– Hány gyerek látogatja ezeket az órákat?

– Most már elértük, hogy minden évfolyamban van egy-két tanulónk, összesen 17-en. Ezek a gyerekek vállalták, hogy akár játék helyett is szerb órán ülnek. Érdeklődők, szeretik. Számukra ez nagy munka. Így nagyon sajnálom, amikor egy-egy tanítvány 4. osztály után elmegy nyolcosztályos gimnáziumba. Nagyon szeretném, ha vissza tudnának járni! Megtanulták az alapokat, tudnak olvasni, már élvezhetnék a nyelvet, s ha megszakad az oktatásuk, mindez kárba vész. Az iskola nyitott arra, hogy ezek a gyerekek vendégtanulóként visszatérjenek a szerb órákra.

– Hány órában van erre lehetőség?

– Heti 6 órában az összes évfolyamon, ebből 5 óra nyelv- és 1 óra népismeret.

– Elsősorban a családi háttér motiválja a gyerekeket a nyelvtanulásra?

– Mindenkinek más. Több tanuló vegyes házasságból származik, másnak a családjában a felmenők beszélték a szerb nyelvet, de akad olyan is, akinek nincs semmilyen kötődése. Például, amikor valakinek a nagyszülei szerbek voltak, de most az unoka elhozta a barátnőjét is. Van, akit az motivál, hogy szeretné tudni elolvasni a cirill betűket. A másik azt látta, hogy játszva tanulunk, énekelünk, és ő is szeretne ebben részt venni.

– Általában mire használják a későbbiekben a tanítványok a megszerzett tudást?

– Volt tanítványom, akik a középiskola után egyetemen folytatta a nyelvtanulást, és a mai napig egy szerb cég magyarországi leányvállalatánál dolgozik. Volt újságíró tanítványom, aki Szerbiából szeretett volna tudósítani, és rövid idő alatt kellett elsajátítania a nyelvet. Tudok olyat, aki fordít, vagy segíti a szerb cégek magyar kapcsolatait, hiszen különösen az utóbbi 10-15 évben igen megélénkült a gazdasági együttműködés Szerbiával. De nem csak az lenne a célja, hogy tudja kamatoztatni, hanem önmagában a nyelvtudás, a gyökerek ápolása, a családi múlt megőrzése. És ennek elsődleges eszköze a nyelv ismerete és művelése. Kár lenne, ha az itt élő szerb kultúra elveszne azokkal az emlékekkel, amik az elmúlt 300 évben itt történtek. Battán még él egy szép kis közösség, csak épp a nyelv él egyre kevésbé. Nagyon helyes, hogy a szülők észrevették ezt, és megpróbálnak tenni valamit.

– Hol lehet így, iskolai keretek között szerbül tanulni Magyarországon?

– Budapesten, a Nikola Tesla Általános Iskola és Gimnázium szerb tanítási nyelvű. Battonyán kétnyelvű oktatás folyik, Lóréven és Deszken az alsó tagozat két tannyelvű, felsőben már a gyerekek külön órákon tanulják a szerb nyelvet. Nyelvoktató iskola működik Battán, valamint a Csanádon és Szőregen is. Ezek a települések mind profitálnak a nyelvoktatásból, a gyerekek színesítik nem csak a szerb, hanem az egyéb városi rendezvényeket is. Viszont évek óta probléma a pedagógus utánpótlás, pedig lehetőség lenne: az ELTE szerb tanítói szakán, vagy a szláv tanszéken, és Szegeden is.

– Jelentkeznek a felnőttek is, hogy szeretnék felfrissíteni vagy egyáltalán megszerezni a nyelvtudásukat?

– Igen, van ahol igénylik a felnőttek is. Egyes településeken a szerb önkormányzat indít számukra tanfolyamokat, és a Nikola Tesla gimnáziumban is van erre lehetőség. A Művészetek Palotájában, a szerb Kolo néptánccsoport műsorával nyílt meg a 2017. évi Szerb Kulturális Hónap, amit idén 8. alkalommal rendez meg a Szerb Kulturális és Dokumentációs központ. Az események országszerte több helyszínen zajlanak. Szeptember 8-án a Művészetek Palotájában a Kolo – Szerbia Néptánc és Népzenei Együttese produkciójával indult a rendezvénysorozat, majd koncertekkel, könyvbemutatókkal, kiállításokkal, gasztronómiával, filmvetítésekkel és a Szerb Színház előadásaival tart egészen október 7-ig.

– Milyen programokon szoktak részt venni a szerbet tanuló gyerekekkel?

– Az országos szerb szavalóversenyeken évről évre lelkesen és sikeresen részt vesznek. Egy-egy első és második helyet is megszereznek. A tavalyi tanévben az országos drámatalálkozón egy rövidebb zenés gyermekdarabbal is nagy sikert értek el.Ezek az élmények motiválják a gyerekeket a szerb nyelv tanulására.

– Milyen forrásból lehet finanszírozni a programokat, illetve azok látogatását?

– Az EMMI vagy az NKA szokott kiírni pályázatokat a nemzetiségek számára. A Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ is meghirdet lehetőségeket, igaz, a pályázatokat is szerb nyelven írják ki, és úgyis fogadják csak el. Rendszerint pályázok a Szerb Pedagógiai Intézethez, eddig mindig elfogadták, így tudtam elvinni a gyerekeket Szentendrére, ahol megtekintettük a szerb egyházi gyűjteményt, és meglátogattunk más szerb emlékhelyeket is.Tavaly lórévi gyerekeket hívtunk a szerb templom védőszentjének megünneplésére, ahol a délutáni műsort táncbemutatóval gazdagították. Most éppen laptopra pályáztunk a nyelvoktatás hatékonysága érdekében, mivel az interneten nagyon sok segítséget lehet találni: verseket, dalokat, amik nekem és a gyerekeknek is nagy segítséget nyújtanak a felkészülésben.

LA