Chilében járt a Forrás

Üdvözlet a déli kontinensről

– László Anikó –

„A Dunapart a mindenem” – mondja Lázárcsik Norbert, akit beszélgetésindításként arról kérdezek, kötődik-e még Óvároshoz, miután néhány éve már a lakótelepen lakik. „Mindig óvárosi maradok” – jelenti ki olyan makacs hangsúllyal, ahogy a csizmája sarkát veri oda, ha a tánc azt kívánja. Találkozásunk apropója ugyanis az, hogy a napokban tért vissza Chiléből, ahol a Forrás Nép­tánc­együttes tagjaként részt vett a FestFolk 2017 Nemzetközi Nép­tánc­fesz­ti­vá­lon.

– Hogyan és miért kerekedtetek fel?

– Október 31-én indultunk, majd Amsterdamon és Buenos Aires-en keresztül érkeztük meg Santiago de Chile-be. A főváros Peñalolén nevű negyedében, egy kolostorszerű, vallási menedékhelyen kaptunk szállást. Csendes hely, ha valaki nagyon vallásos, ott el tud zárkózni a gondolataival. A Summerfest-hez hasonló, de jóval kisebb, összesen öt ország – Románia, Mexikó, Paraguay, Chile és Magyarország – részvételével szervezett CIOFF fesztiválon szerepeltünk. Mindennap felléptünk, iskolákban vagy sportcsarnokban. Egyszer például egy Tiltil nevű kis faluban, ahol szerintem európai nem járt még előttünk. Nekem az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy a magyar nagykövetség meghívott bennünket. Az október 23-át köszöntő ünnepségen léptünk fel kivándorolt magyarok és leszármazottaik előtt. A nagykövet megvendégelt bennünket, beszélgettünk a helyiekkel. Ezen az eseményen ott volt Bóna Zoltán országgyűlési képviselőnk is, aki beszédet mondott.

– Milyen volt a táj?

– Lenyűgözött, amikor átrepültünk az argentin-chilei határ felett és megláttuk az Andok hófedte csúcsait, alatta a zöldellő réteket, kékellő tavakat. Festői tájat láttunk már fentről is, és amikor leszálltunk, akkor is tapasztaltuk, hogy nagyon szép ország. Mivel a déli féltekén fekszik, ők most mennek bele a nyárba. Néha nagyon meleg volt, máskor meg fáztunk. A helyiek mondták is, hogy furcsa mostanában az időjárás. Valószínűleg köze lehet a klímaváltozáshoz.

– Milyenek voltak az emberek?

– Jó volt látni a chilei kultúrát! Nagyon különleges táncaik vannak, és érdekes a zenei világuk is. Nekem mondjuk furcsa, hogy azt a rengeteg szép helyet, épületet nem tartják karban. Délelőttönként magunknak csinálhattunk programokat, úgyhogy fogaskerekűvel felmentünk például a Szent Kristóf hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. Áll ott egy Mária szobor, amitől olyan volt a hangulat, mintha Rio-ban lettünk volna, tenger nélkül, viszont az Andok csodaszép vonulataival. Az utolsó két napon megnéztünk két óceánparti várost, Valparaiso-t, és Vina del Mar-t. Az egyik üdülőövezet, strandokkal, a másik kikötőváros, ami arról híres, hogy nagyon sok színes ház áll a parton. Két városi legendát mesélnek erről: az egyik szerint azért ilyen színesek, mert a halászok kifestették házaikat, hogy minél messzebbről lehessen látni, a másik szerint azért, mert a megmaradt hajófestéket használták fel. És láttunk nagyon sok szépen elkészített graffitiket is az utcákon.

– Találkoztatok ismerős együttesekkel vagy programelemekkel?

– Például a mexikói együttes vezetőjét ismertük, de most egy új csoporttal érkezett. Szigetvári József meg is hívta őket, és a paraguayi és a román együttest is a jövő évi Summerfestre. Aztán egy alkalommal mozgássérült gyerekeknek léptünk fel, és volt tánctanítás is. SziQ mesélte, hogy amikor megáll a forgalom, a helyiek különböző produkciókat szoktak bemutatni. Kitaláltuk, hogy ezzel mi is megpróbálkozunk. A szállásunkhoz közel egy kereszteződésben bemutattunk egy-egy rövid táncot a pirosnál várakozó autósoknak. Nagyon örültek nekünk, tapsoltak, dudáltak, és helyi szokás szerint még pénzt is adtak.

Az együttes november 16-án tért haza. Ki-ki visszacsatlakozott a mindennapi életébe, munkájába, de megint hoztak magukkal egy csipetnyit a világból, és elhintettek egy kis magyar kultúrát, egy darabka százhalombattai hangulatot – ezúttal Chilében.