Ferenczi Illés, a múzeumalapító

– Jankovits Márta, Balpataki Katalin –

Generációk nőttek fel, amióta Ferenczi Illés 1990-ben elhunyt, és akik valószínű semmit vagy csak keveset tudnak róla. Nevét emléktábla őrzi a “Matrica” Múzeum falán, amit tisztelői minden évben ősszel megkoszorúznak. Hogyan kerül egy városvezető (tanácselnök) emléktáblája egy múzeum falára?
Hivatali munkája mellett a régészet volt a hobbija, tudta, hogy a földben olyan emlékek rejtőzhetnek, amit nem szabad hagyni pusztulni. Az építkezések igen komoly mennyiségű földet mozgattak meg, idővel ha találtak valamit szóltak neki. Komoly segítsége volt ebben Sebestyén József, aki mint „amatőr” régész rengeteg leletet adott át Ferenczi Illésnek. A 108. épület pincéjében tárolták, de ezt is kinőtte, ekkor mint a város vezetője úgy gondolta, hogy ez a város, ahol a föld alatt rengeteg érték található megérdemel egy saját múzeumot. Sokat elvitt más múzeum, Budapest, Szentendre, Cegléd. 1970-ben, mikor Százhalombatta város lett addig „lobbizott”, ameddig Bíró Pál kastélyának egyik felében megnyílt a „Matrica” Múzeum. Kiváló régész szakembert sikerült megnyernie Poroszlai Ildikó személyében vezetőnek. Ezért került fel a falára az emléktábla halála után hét évvel 1997-ben. Idén ez már a 21. alkalom, hogy koszorút helyeznek el Ferenczi Illés emléktáblájára.

Felmenői generációkon át a kenderesi Horthy birtokon élt és dolgozott. Ő maga is ott született harmadik gyermekként, 1932-ben. Még ebben az évben Kisújszállásra költöznek, ahol további három testvére született. Tíz éves korától már napszámba járt. 1946-ban számos kisújszállási családdal együtt a Zsámbékról kitelepített németek helyére költöznek, ahol egy kertes házat, szőlőt és 8 hold földet kapnak.
Édesapja az I. világháborúban szovjet hadifogságban volt, ahonnan mint meggyőződéses kommunista tért haza. Az ő és a szintén munkásmozgalmi aktivista anyai nagybátyja hatására az ifjabb Ferenczi Illés már 15 éves korában belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd annak jogutódjába a Magyar Dolgozók Pártjába. Mint népnevelő jelentős társadalmi munkát végzett. A zsámbéki EPOSZ elnöke, majd a kultúrcsoport vezetője, kultúrfelelős a DISZ-nél és tagja a MADISZ-nak.

1950-ben sorkatonai szolgálatának megkezdéséig a Rákosi Tszcs MDP alapszervezetében pártmunkát is végzett mint népnevelő felelős. A sorkatonai szolgálata alatt folyamatosan képezte magát. Jogosítványt szerzett, leérettségizett, számos tiszti iskolát elvégzett. 1955-ben TBC miatt szerelt le. Még a katonaság alatt, 1953-ban megnősült, első gyermeke 1954-ben született.

Ferenczi 1955 decemberében vb-titkári állást kap, ehhez elvégzett egy öt hónapos államigazgatási iskolát, úgy, hogy közben ellátta Zsámbék anyakönyvi teendőit is. Az 1956-os forradalom alatt fegyveresek elhurcolják, néhány napig fogva tartják. A forradalom alatt tanúsított magatartásáért 1957-ben Szabadság Érdemérem bronz fokozatát kapta meg.

1957 elején felesége meghal. 1958-ban újranősül és felesége lányát a nevére veszi, később két közös gyermekük is született.

1959 és 1960 között elvégzi a tanácsakadémiát. Mire az akadémiát befejezte már folyamatban volt az áthelyezése a százhalombattai vb-elnöki posztjára.

1960 decemberében már Százhalombattán találjuk. Elsődleges feladata volt a helyi közigazgatás rendbetétele, különös tekintettel az az évben megkezdett ipari beruházásokra, illetve az itt még el sem kezdődött mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése. Itteni munkaköre nagyon összetett volt. Intézte a falu ügyes-bajos dolgait, miközben szemtanúja volt az új város kialakulásának.

1963-66 között elvégezte a marxizmus-leninizmus este egyetemet is.

Ferenczi legnagyobb érdeme a helyi közigazgatás rendbehozatala, illetve a falu régészeti, történeti, néprajzi múltjának felkutatása, feldolgozása, illetve annak szorgalmazása. Számos helytörténeti cikket írt, pályázatokon vett részt, versenyeket szervezett. Alig várta, hogy nyugdíjba vonulhasson, hogy minden idejét egy városi monográfiának szentelhesse. 1989-ben nyugdíjba és még abban az évben megkapta a Pro Urbe Százhalombatta díjat, de sajnos hamarosan megbetegedett és 1990-ben meghalt.

Nélküle ma nem lenne ilyen nagy múltú múzeuma a városnak.