Az elmúlt húsz év…

Ünnepi civil konferencia a Faluvédő Egylet évfordulóján

Jankovits Márta

Hova tűnt ez a sok-sok év, mikor pár ember 1998. októberében úgy érezte, hogy ideje újra hatvan év kihagyás után egy új közösségi élet újra indításának?

Az alap megvolt, mert jól tudjuk 1920–1938 között irigylésre méltó kulturális élet folyt a faluban. Összefogott a falu apraja-nagyja, a tehetősek, a kevésbé azok és együttes munkával felépítették az „Egyletet”, ahonnan a most 20. évfordulóját ünnepelő Faluvédő Egylet a nevét választotta. Igen választotta, mert az alapítók szülei, nagyszülei, rokonai építették azt az épületet, amelyet ma Zenálkó Etel Közösségi Háznak hívnak. Már az akkor, majd 100 évvel ezelőtt élők is úgy gondolták, szükség van egy közösségre, ami túlmutat a napi munkán, gondokon.

Az évfordulót az egylet nem a saját ünneplésére használta fel, hanem összehívott egy minikonferenciára civil szervezeteket, hogy mutatkozzanak be, akik még személyesen nem találkoztak ismerjék meg egymást. A meghívottak örömmel fogadták a lehetőséget. Az idő, amit egy-egy bemutatkozó kapott – 10-12 perc – nemigen alkalmas hosszú beszámolókra, de itt nem is erre volt szükség.

A moderátor szerepét a helyi televízióból ismert Kovács Krisztina a megszokott profizmussal látta el. A bevezető és záró gondolatokat az egylet vezetőségi tagja dr. Vicze Magdolna, a „Matrica” Múzeum igazgatója mondta el.

A bemutatkozást a vendéglátó egylet alapító elnöke, Jankovits Márta kezdte el. Mivel az egylet története már megjelent a Százhalom újságban – mondta – inkább az érzéseiről szeretett volna beszélni. Megmutatta a képet amelyen az épületnek csak a falai álltak. Egy másik képen a falu talán zászlóavatási ünnepségen az asztalnál a nagyteremben együtt ült a gyárigazgató, a vasút főnöke, a jegyző, a pap, a gyári tisztviselő, az iskolaigazgató, a kereskedő és a gazdák, magyarok és szerbek egyaránt a fehér asztalnál. Ott ült köztük a földesúr, gróf Silva Tarouca és felesége, Wimpffen Mária grófnő, akinek a falu nagyon sokat köszönhetett. Ő alapította és finanszírozta a Franciska-pusztai iskola működését, ahol 80 gyermeknek nyílott lehetősége a tanulásra, de sok minden másban is gondoskodott főleg a falu szegényeiről, a hadi árvákról és özvegyekről.

Jankovits Márta megmutatta az egylet első újságját, a Faluvédőt, amelyből kinőtt a Százhalom újság és az összes kiadvá­nyok. Megköszönte mindenki munkáját, segítségét és bejelentette, hogy egészségi állapota miatt a Faluvédő Egylet ezen a néven nem működik tovább, de csak a név változik, a tevékenysége nem. Az egyesületben a társadalmi elnök tisztségét vállalta el a továbbiakban. Az új név: Hírhalom Kulturális Közösségi Egyesület. Az ügyvezető elnöke Jován László, akivel már egy évtizede dolgozik együtt és minden újság, kiadvány – Kalendárium, A falusi bíró, a Száz Halom Őrzi az Álmuk – szellemi atyja és kiadója. Továbbá kiadója, gondozója Jankovits Márta saját könyveinek is.

A bemutatkozást a Szülők Fóruma Egyesület elnöke, Schmidt Mónika folytatta, aki szívszorító történeteket mesélt el a szülői helytállásról, a beteg gyermekek gondozásáról.

Az Ercsi Rác Klubról Szili Istvánné, a klub vezetője beszélt és arról a rengeteg munkáról, amit a hagyományok ápolása, az értékek mentése jelent. Rácok Ercsiben című könyve most jelent meg novemberben.

A KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) helyi elnöke már az első cselekedetével meglepte a közönséget. Bevezetőnek mindenki kapott csokoládé desszertet, méghozzá nagyon finomat. Tóth Ernő elmondta, hogy főleg a mai időkben mennyire fontos egy ilyen szövetség működése. Zarándoklatok, a nemzeti ünnepek megtartása, az emlékezés. Beszélt a Dalárdáról, ahol néha csak maguknak, de többször ünnepségeken is fellépnek. Végül a közönség megnézett egy kiosztott fotót, amelyből ki kellett találni mit ábrázol. Többen meg is fejtették, hogy a nagy kaliforniai tűzvészt, amely mindent elpusztított, házakat, vagyontárgyakat még az embereket is, de a mamut fenyőket még a tűz sem tudta elemészteni.

A Gólyahír Egyesület munkájáról a nemrég elhunyt alapító elnök, Mórucz Lajosné lánya, Mórucz Kinga, és Vásárhelyi Judit, a Gólyahír alapítvány vezetője beszélt.

A Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat a Faluvédő Egylet gyermeke. A szerteágazó tennivalók miatt 2013-ban szétváltak és Tápai Mónika vezetésével tovább folytatták az elkezdett munkát. Az egyesületet Koszta Béláné Andrea alelnök mutatta be, arról beszélt, hogy sokan még ma sem értik, mi vezet arra egyes embereket, hogy úton, útfélen felelőtlenül elszórják a szemetüket. Azt meg főleg nem, hogy más emberek puszta kézzel igyekeznek felszámolni ezeket az illegális lerakókat. Már más településeken is létrehoztak csoportokat, hogy saját településükön ne hagyják elszaporodni a szemétkupacokat. A fő cél nem a szemét felszedése, hanem a szemléletformálás, a példamutatás, a szemétszedési akciók megszervezése. “Ahhoz, hogy valaki ezt a munkát végezni tudja a szívében kell érezni az erre való hajlandóságot” – mondta Andrea.

Az óvárosi közösséget megosztva képviselte Szabó Gábor, aki a Papírkutyákról és a Battai íjászokról beszélt, majd Pozsgainé Szabó Éva folytatta, ismertetve a közösség által szervezett tevékenységeket, majd felolvasta Takács Péter üdvözlő sorait.

Kiss László és Ferenczi Anna a Csobolyó Borbarát Klub képviseletében a borfogyasztás kulturált módjáról beszélt. Ahol bor ott étel is van, és előkerülnek a dalok. Így alakult meg a Muslinca Dalárda, akik szívesen vállalnak szereplést rendezvényeken. Itt is a közösségben való létezés az érték, ki hogyan éli meg a saját érdeklődési köre szerint. Nagyon fontos a gasztronómia és ezt Battán a Csobolyó Borbarát Klub képviseli egyedül.

A bemutatkozást dr. Csehák Izolda és három kórustag zárta a Canticum Novum Vegyeskar képviseletében. Talán nincs is olyan városi ünnepség vagy más rendezvény, ahova az énekkar nem kap meghívást.

Az alapítók közül hárman maradtak végig 1998-tól 2018-ig: Baracsi Ibolya, Kani­csár Jánosné és Jankovits Márta. Az oklevelet és a virágot dr. Vicze Magdolna és Jován László adta át nekik. Miután az ünnepélyes rész véget ért, pohárköszöntőt mondott Klimsa Arthúr, aki azon a bizonyos novemberi napon az egylet működési szabályzatát megírta. A résztvevőket finom falatok várták, jó beszélgetések, fotózások.

Igen, a húsz év elmúlt, az ünneplés is, és következnek a dolgos hétköznapok, amelynek eredményeit az olvasók fogják látni munkatársaink jóvoltából.