Holéczi Béla

Technikától a terápiáig

– Szegedinácz Anna –

Sok száz évvel ezelőtt a falu kovácsa nem csak az állatokat gyógyította, de bajaikban az emberek is hozzá fordulhattak. Ahol pedig orvoslásban képzett, jártas sámán volt, az gyógyított. Voltak gyógyító asszonyok, akik a gyógyítás képességét, tudományát az Égiektől kapták. Öregkorukban egy fiatal lányt választottak ki, hogy tudásukat továbbadják.

Ahogy egyre betegebb lett az emberi társadalom, újra felmerült az igény olyan gyógyító eljárások iránt, melyet a régi öregek ismertek, eredményesen használtak. Számos ilyen érkezett vissza hozzánk keletről – Indiából, Kínából is. Ma már nem ritka, nem csak az orvosok érdeklődnek e gyógyító eljárások iránt – akik egyébként többnyire a hagyományos európai orvoslást gyakorolják –, hanem hétköznapi emberek is. Nem különös tehát az sem, hogy egy autószerelő mester, aki egyébként meghibásodott autókat javít, elkezdett érdeklődni az alternatív gyógymódok iránt. Sok emberrel találkozva nap, mint nap, beszélgetés közben szívesen panaszolják el azt, ami fáj nekik, lélekben és testben. Ez keltette fel Bélában az érdeklődést az alternatív gyógymódok iránt, na meg a jó szándék, hogy segítse az embereknek megérteni a bajok okait és a gyógyulás alternatíváit.Ezért ismerkedtem meg Holéczi Bélával, a mesterrel.

„Apai nagyapám, Holéczi László kádár volt. A nagyanyám, Kocsis Erzsébet nyolc gyermeket nevelt fel, közöttük apámat, Holéczi Bélát. Kecskemét melletti Jakabszállásiak voltak. Anyai nagyapám, Végh András suszter volt. Nagyanyámmal, Smíri Erzsébettel négy gyermeket neveltek fel. Anyám Túrkevéről származott. A szüleim Százhalombattán ismerkedtek meg. Apám, Holéczi Béla a 26-os Építőipari Vállalatnál vállalt ácsmunkát. Édesanyám, Végh Margit az ERBE Vállalatnál volt földmérő mellett kitűző. Mint a többi battai gyermek, 1961-ben már Budapesten születtem. A kezdetekben Jocán bácsinál laktunk albérletben a Fő utcában, majd Dunafüredre a Nap utcába költöztünk. Ide jártam az 1. sz. Damjanich úti Általános iskolába, amely előző évben indult, miközben megszűnt az oktatás a faluban.

Mechanikai műszerésznek jelentkeztem a suli befejezése után. Az erőmű igazgatójának gépkocsi vezetője, Tiszai Pali bácsi, akit nagyon kedveltem, egyszer hazafelé menet felvett az autójába. Beszélgettünk. Tizennégy évesen még nem vagyunk érettek igazán a választásra, ezért hallgattam az öreg tanácsára és autószerelőnek jelentkeztem. Felvettek a 220-as Kós Károly Szakmunkásképző Iskolába. A nagytétényi METALLOKÉMIA üzemébe jártam gyakorlatra. A velem együtt végzettek közül egyedül maradtam meg a szakmámban. A többiek útja másfelé vezetett. Folytatva tehát a családi hagyományokat, magam is „kézműves” lettem. Szabadulásom után az akkori HKI-ban kezdtem dolgozni, majd 1982-ben másfél évre bevonultam katonának.

Már a szakmunkásképző után felvettek Budapesten a Ripp-Rónai utcában a Közlekedés Gépészeti Szakközépiskola esti tagozatára. Szerettem volna ott leérettségizni, de az első próbálkozásom nem sikerült. Amikor behívtak katonának, kértem a felvételin a bennünket kihallgató politikai tisztet, hadd maradhassak a közelben, hogy le tudjak érettségizni. Szerencsémre a tiszt az akkori magyar tanáromnak volt az osztálytársa. Szimpatikus lettem neki és berakott egy buszos szakaszba.

Bár korábban sokat sportoltam, kézilabdáztam a DKSK-ban, cselgáncsoztam a Spartacus Sportklubban, akkor erre nem maradt időm. Volt, hogy egész hétvégén dolgoztam. Később is, miután leszereltem, a munka lett fontos számomra. Megpróbáltak rábeszélni, maradjak, de akkor már elkészült a műhelyem dunafüredi otthonomban, a Nap utcában. Szép, 65 m2-es műhely lett. Még autó gép műhelyet is csináltam, ahol motorokat tudtunk felújítani, komoly esztergákkal, köszörűkkel felszerelve.

Minden szakmai képzésen részt vettem. Minden olyan iskolát, tanfolyamot elvégeztem, amiről úgy gondoltam, szakmai előmenetelemet szolgálja. A munka töltötte ki a mindennapjaimat. Hétfőtől vasárnapig csak annak éltem. Talán ezért kerültek el azok a komolyabb kapcsolatok, amik saját családot tudtak volna varázsolni körém.

Egy idő után éreztem, nem jó ez így. De aki ebbe a szakmába belefog, nem tudhatja, hogy egy javítás mikor lesz kész. A hibát meg kell keresni, találni, utána jöhet csak a javítás. Rengeteg volt a megrendelés, gyakorlatilag le sem kellett volna feküdnöm, annyi volt. Sohasem tudhatjuk, a gépkocsit mikor adjuk vissza a gazdájának. A kívülállónak úgy tűnik talán, túlvállaljuk magunkat. De nem tudhatjuk, a hibakeresés fél órát, vagy ennél több időt igényel.

Mindig az emberi kapcsolat szenvedte meg a munkát. Leggyakrabban csak az alvás idejére mentem be. Reggel 6-tól este 8-10 óráig dolgoztam. Volt, hogy napokig szinte le sem feküdtem. Volt egy segédem, aki 25 évig úgy „rezgett”, mint én. Minden feladatot örömmel, jó szívvel oldottunk meg. Sajnos utána elváltak útjaink.

A sikeres autószerelésnek feltételei vannak. Folyamatos képzés, továbbképzés. A bevétel nagy hányadának visszaforgatása. Megfelelő épület, eszközpark. Csak annyit tudok kivenni a vállalkozásból, amennyit belefektetek, műhelybe, információkba. Meghatározó a szerszámadottság. Folyamatosan ott kell lenni a szakmában, mert minden mindig változik. Akkor tudunk gyorsan, alaposan dolgozni, ha optimálisak a feltételek.

Minél több feladatot tudunk megoldani, annál kevesebb munkát kell kiadnunk másoknak. Vannak szakmai kapcsolataink. Olyan feladatokat adunk ki, amit mi nem, csak a mások tudják megoldani. Amit lehet, mi végzünk el.

A cégem neve: LPG (Likvid Petrol Gáz) Holéczi Kft. Tevékenységünk LPG szerelés: utólag beépíthető autógáz – kőolajszármazék, bizonyos anyagokkal keverve – rendszerének beszerelése. LPG autógáz kutunk is van. Beszereljük, szervizeljük, javítjuk és tankoljuk is az ilyen üzemmódú autókat.
Szerettem volna komplett autógáz szervizet létrehozni. Amikor kétszeresére emelték a gáz áfáját, visszavetette a megrendelők számát. Kevesebben építették be, mert a fenntartás, üzemeltetés költségei megközelítették a benzin és gázolaj árát. A gépkocsi-tulajdonosoknak nem volt motivációja a változtatásra. Olyan csőrendszerek, rögzítések, biztonságtechnikai megoldások vannak pedig benne, melytől jóval biztonságosabb, mint a másik két üzemanyag használata. Kerülve a műanyag részek beépítését. Csak nincs lobby körülötte. Nincs kellően reklámozva, nincsenek hitelesen tájékoztatva a fogyasztók róla. A környező országokban viszont nagy tekintélye van. Sőt támogatják, mint nálunk az elektromos autókat. Ott kultusza van a gázzal működő gépkocsiknak. Távolabb is – mint például Angliában, Németországban, az olaszoknál. Nagy hagyománya van Lengyelországban. Ott egy-egy városban annyi gázszerelő van, mint nálunk az egész országban.

Számos céggel tartunk szakmai kapcsolatot. Gumikellékeket, motorikus alkatrészeket, futóműveket forgalmazókkal, akiknél be tudjuk szerezni a szükséges új alkatrészeket. Minden olyat, ami izeg-mozog az autóban, meghibásodik, cserélni kell.

Kisváros vagyunk, nem tudunk egy márkára, típusra, munkafázisra specializálódni. Amivel megkeresnek bennünket – nem csak autójavítással – pl. meghibásodott fűnyíróval, azokat is elvállaljuk, mert nincs hová tovább küldeni őket. Sok szakmát fel kell vállalni a kedves ügyfelek érdekében.

Az autójavítás nem egészséges munka. Sokat vagyunk hidegben, ki vagyunk téve olaj, sár káros hatásainak, vegyszereknek, nap, mint nap. Nem nevezhetjük tiszta munkának sem. Legnagyobb szervünk az érzékeny bőr. Alapos tisztálkodás szükséges az egész nap végzett munka után, és teljes ruhacsere.

Mindenféle autókkal foglalkozunk. Az újakkal másféle problémák adódnak, mint a régiekkel. Egyre inkább fogyasztói társadalomban élünk, ez érzékelhető az autógyártásban is, a kocsik minőségében, tartósságában. De az autó a legnagyobb tárgyi érték a családoknál, nem dobhat ki olyan könnyen egy 5-6 milliós gépkocsit az ember, hanem megjavíttatja. Nálunk pedig kevesebb ember engedheti meg magának a drága újat.

Harmincöt éve dolgozom a szakmában, soha nem voltam beteg. Nagyon vigyázok az egészségemre. A hozzám jövő emberekkel szeretek beszélgetni. Az egészség szinte mindig szóba kerül. Leggyakrabban családi gondjaikról, betegségeikről beszélnek. Ez keltette fel az érdeklődésemet a természetgyógyászat iránt. Mitől vagyunk egészségesek, mitől lehetünk betegek? Ma rengeteg alternatív gyógymód létezik és egy napon komolyan elkezdtem érdeklődni irántuk.

Már én sem azzal a lendülettel nyitok ki reggelente, mint 35 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, egy napon ugyanúgy fogom abbahagyni a munkát, ahogyan a dohányzást is. Reggel fölmegyek a műhelybe és azt mondom a kollegáimnak: – Ma már nem nyitunk ki.

A munkát, feladatokat nem lehet csökkenteni. Batta kisváros, mindenkit ismerek, szeretek. Úgy érzem, kedvelnek engem is. De hogyan mondhatnám azt valakinek, ma már nem nyitok ki? Ezért mindig nagy a túlterheltség, a stressz.

Másképpen működik az agya a diagnosztának. Nem vagyok nyers, a szakma hozza ezt a kegyetlen tempót. Segíteni szeretnék. Nem tudok kétségeket támasztóan gondolkodni. Egyből a közepébe kell találnom. Jó érzékkel találom meg a hibát, mert gondolatban végigfuttatok minden hibalehetőséget. Ha nem így tennék, a nap végén a kudarccal szembesülve nem kerestem egy forintot sem.

Felbecsülhetetlen értékű eszközökkel dogozom. Mihelyt megveszem, két nap, egy-két hónap vagy év múlva ott az újabb, korszerűbb. Ahogy változnak a termékek, változik a műszerezettségünk is. Ha nem venném meg, csak kínlódás lenne a feladat elvégzése, egy-egy hiba kijavítása. Nagyon sokat kell befektetni a gyors, eredményes munkához, hogy a lelkem is rendben legyen, minden tőlem telhetőt, a legjobbat is megtegyem az eredményért. Ezért áldozok sokat az eszközökre. Pedig lehet, csak egyszer használtam és legközelebb, ha kellene, már elavult. Önmagamért csinálom, nem várok szakmai elismerést.

Még nem voltam 21 éves -1983-ban –, amikor mestervizsgára jelentkeztem a Sörház utcai KIOSZ-ban. Négy éve dolgoztam a szakmámban és a vizsga feltétele az öt éves szakmai gyakorlat volt. Kértem, hadd próbáljam meg, legfeljebb kibukom. Jártam a szükséges képzésre. Olyan idős emberek között ültem a padban, mint most én vagyok, közel a hatvanhoz. A vizsgán szótöbbséggel lettem mester. A mai napig én vagyok a legfiatalabb „autószerelő mester”’ az országban.

A Dózsánál kérték, maradjak. Kész volt itthon a műhelyem és hazajöttem. A sportolókkal sokat utazhattam, megismertem az országot, jártam mindenhol. Már nem vonzott az utazás. A szakma legizgalmasabb részét, a szerelést, javítást választottam.

A természetgyógyászattal harmadik éve foglalkozom. A hobbym, szenvedélyem lett. Számos tanfolyamot végeztem el ez alatt az idő alatt. Minden tanfolyam, beavatás megnyit újabb és újabb kapukat, amiken végigmegyek. Közben megismerem az emberi test és lélek működését, amely segít az öngyógyításban, abban, hogy egészséges maradjak. Mások problémáit is jobban megértem általa. Csak aki megkér, annak segítek.

Három évvel ezelőtt egyszer este ültem a VITAL TV előtt. Faragó László, aki a piócagyógyászatról beszélt, azt mondta, holnap kezdődik egy új tanfolyama. Először átkapcsoltam más adásra, de aztán vissza. Még akkor este felhívtam telefonon. Hívott, menjek el a másnapi tanfolyamra. Elmentem.
Az orvosi pióca tiszta, csak erre a célra nevelik. Születésük után a táplálkozásuk irányított. Megtisztítják a vért – ahol kell –, friss képzésére serkentik.

Míg élek piócázni fogok. A Jó Isten első számú adománya számunkra. Számos betegséget gyógyít. Az emberiség évezredekig használta, mielőtt kiment a divatból. Talán most újra visszajön.
Megismerkedtem számos masszással, kineziológiával, tanultam hangterápiát, hangtálakkal való gyógyítást, amely több ezer éves és indiai eredetű. Most éppen a kínai gonggal ismerkedem. Tanulok asztrológiát, numerológiát – annak Bach virágterápia részét, megismerkedem a tarot kártyával, orvosi asztrológiával is. Nepálban csináltattam hangtálakat, hogy az ottani rezgést hozza el hozzám.
Gyógynövényeket gyűjtök a megfelelő időben, annak teáit iszom.

Büszke vagyok arra, hogy elvégeztem az íriszdiagnosztikai tanfolyamot, kiegészítve talpmasszással, reflexológiával. Olyan mikroszkópot vettem, ami PC-vel kompatibilis. Rögzíteni tudom különböző időben a testi állapotot, ahogyan a szem írisze mutatja. Tanulni fogok Hammer féle lélekgyógyászatot, amely a lélek felől közelíti meg a fizikális betegségeket. Reiki és Chi-kung mester vagyok. Sokat meditálok. Folyamatosan képzem magam.

A szakmám a Föld szennyezéséhez hozzájáruló autót javítja. Ezzel a tudással próbálom a polaritás másik oldalát erősíteni, azzal jót tenni. Az a természetgyógyász leszek, aki egész életében képes lesz ezzel foglalkozni, mert el tudom engedni a dolog anyagi részét. Szeretetből próbálom az emberek bajait megérteni, hogy segíthessek, ha kell, ha elfogadja. Nem tudok viszont a másik helyett meggyógyulni, azt neki kell. Nem tudok az alkoholról, kávéról, drogokról, dohányzásról leszokni helyette. Megkérdezem a hozzám fordulót, hogyan táplálkozik, sportol-e, milyen életmódot folytat? A meghallgatásával megnyitok olyan csatornákat, amit ha elfogad és meghozza helyes döntését, meggyógyul. De a döntést neki kell meghoznia. Aztán egy idő után megkérdezem, elengedte-e a sót, tornázik-e, változtatott-e az életmódján? Javultak-e a tünetei, vagy mélyültek?

Kineziológiával ki lehet tesztelni, a család, csecsemőkor, gyermekkor, apa, anya, viselkedése, régmúlt, előző életek állnak-e a testi tünetek, betegség mögött. De a kineziológia diagnosztizál csak, nem gyógyít. Segít feltárni, megérteni a betegségek okait. Szellemi szinten akarja megérteni a betegséget.
Nem csak tanulok, saját egészségem, testi, lelki harmóniám megteremtése érdekében használom a tudásomat. Nagy tudású orvosok tanítanak bennünket. Az orvos hozzásegít a gyógyuláshoz, ha megteszünk mindent annak érdekében. Nem benne van a hiba, ha nincs gyógyulás.

Ha valaki hozzám fordul, megpróbálom megkerestetni vele a baja lelki okát, okait. Megkérdezem, ha kell, mikor méregtelenítette a testét? (A zsírszövetek nagyon sok méreganyagot tudnak tárolni. Nagyon kevés embernek ideális a testzsír tömeg indexe). Sajnos a legtöbb embernek van erre saját ideológiája, nem tud a tévhitéből kilépni. Nem teszi meg azokat a dolgokat, amelyek meggyógyítanák. Nincs bátorsága, akarata, elszántsága, kitartása hozzá.

Őszinte, szókimondó vagyok, hogy megértse a betegsége okát, okait, meghozza az őt segítő döntést, megtegyen mindent saját gyógyulása érdekében.