Ünnep zenében és képekben

  – Czifrik Katalin –

Húsz évvel ezelőtt, 1996. augusztus 20-án szentelte fel a százhalombattai Szent István templomot dr. Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök. A 20. jubileum apropóján az ünnepi programsorozat egyik szervezőjével, Strauszné Könözsi Veronikával (SnéKV) beszélgettünk, valamint Illéssy Mátyás plébánossal (IM) a nagyszabású tervekről.

SnéKV – Olyan kulturális programokat szerveztünk, amik az esztétikai és zenei nevelésben, a látásmód formálásában is fontos szerepet tölthetnek be. A jórészt zenei és képzőművészeti eseményeket az egyházközségen belül a Szent István Kórus és a Musica Divina Egyesülete szervezi. Több rendezvény is ünnepélyessé teszi a jubileumot, ezek közül négyről tudok részletesen beszámolni. Május 6-án Szekeres Erzsébet textilművész kiállításával, valamint a Noé Bárkája zenekar és a Szent István Kórus koncertjével indult a sorozat. A következő esemény július 9-én lesz, amikor az egykori százhalombattai pedagógus, jelenleg Németországban élő tűzzománc-művész, Radóczy Mária „Tű és ragyogás” című kiállítását nézhetik meg. A megnyitón Lévai Mária hárfaművész működik közre.

November 12-én Szent Mártonra alakját idézzük fel, az ő szellemiségét próbáljuk bemutatni a fiataloknak. Bércesi Ilona kiállításának címe „Mesélő töredékek az ókorból”. A keramikus művésznő kísérleteket folytat, különböző kőtáblákra római kori, ókori csatajeleneteket, és más alakábrázolásokat készít. Ezen az eseményen a zenei elem még meglepetés, nem szeretném elárulni. A záróprogramon, december 9-én egy rendkívüli francia misét szeretnénk a kórussal, énekes és hangszeres szólistákkal, különleges provance-i ütős és fúvós hangszerekkel, illetve orgonával megszólaltatni.

CzK – Ön 2009-ben megírta az óvárosi Szent László templom történetét. Felmerült-e, hogy hasonló kiadvánnyal állítsanak emléket a Szent István templom elmúlt 20 évének?

SnéKV – Terveztem ilyet, de sajnos az anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé. Olyan zenei anyagra gondoltam, amihez meginterjúvolnám a még élő egyházközségi tagokat, lejegyezném a népénekeket, régi mondókákat, gyerekverseket, amelyek az egyházközséghez, illetve annak iskolájához fűződnek.

CzK – Augusztus 19-én szentmisével köszöntik a felszentelés hivatalos jubileumát.

IM – Dr. Takács Sándor püspök, aki fölszentelte a templomunkat, már nyugállományban van, de bízunk benne, hogy ő is jelen lesz, és szeretnénk, ha a jelenlegi megyés püspök, Spányi Antal is itt lenne.

CzK – Annak idején a lakótelepen egy ilyen nagy templomot építtetni Makovecz Imre tervei alapján igazán nagy közösségi sikert jelentett.

IM – Egy poszt-kommunista, szocialista városban, amikor az volt az ideológia, hogy az egyház nem szükséges, már az is nagy ajándék volt, amikor 30 évvel ezelőtt megépülhetett a Nagyboldogasszony kápol­na az Újtelepen. Igaz, „magánházként” kapott engedélyt, ahol olykor lehetett misézni. A hívek igényei azonban azt diktálták, hogy megépüljön a Szent István templom. Kicsit ünneprontóként azért megfogalmaznám, hogy nagyon fontos különválasztani az egyház és Isten dicsőségére végzett szolgálatot az aktuálpolitikai szándékoktól, amelyek könnyedén átszövik egy templom támogatását vagy ellenzését.

De ez így volt már a középkorban is. A Szent István templom nagyon szerencsés érában épült. Ajándékba kapta az egyházközség, amihez mindenki hozzátette, amit tudott. Sebtében készült, így amikor idekerültem sok minden rendezetlen volt. Hamar világossá vált, hogy a belső rész gyakorlatilag lakhatatlan, részben súlyos tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt. Idővel a templom megközelítése is komplikálttá vált, mivel 2004-ig az ingatlan tulajdonjoga sem rendeződött. Ekkor már az egyházközség nyomatékosan jelezte a városvezetés felé, hogy bővíteni szeretne. Pályázati és önkormányzati pénzekből, legutóbb 2013-ban, a téralakításkor történtek rekonstrukciós munkálatok, azonban az alapproblémákat – az építési hibákat és a közösségi terek hiányát – nem tudtuk megszűntetni. Éppen ezért a templom a mai napig nincs befejezve. Az egyházközség dinamikusan fejlődik, mindenféle közösségünk van: 120 fős cserkészcsapat, blues zenekar, imakörök és különböző programok. Már a főtéri beruházáskor azzal a feltétellel adtuk rendelkezésre az Arany János utca felőli területünket, hogy mi mindenféleképpen ott szeretnénk bővíteni a közösségi terünket. Most úgy tűnik, ez életre fog kelni.

Nagyon örülünk, hogy az elmúlt időszakban Vezér Mihály polgármester úr pozitívan állt templombővítési elképzeléseinkhez. 2015 decemberében a költségvetésben 5 és 10 millió forintos támogatást irányoztak elő a tervezésre. Eközben, hála Istennek, úgy néz ki, komolyra fordul az a program is, ami arra irányul, hogy a még meg nem valósult Makovecz-skicceket és rajzokat szeretnék megépíteni, illetve az elkészült építmények hiányosságait szeretnék rendbe hozni. Egyelőre a Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszterrel folytatott levelezések alapján úgy tűnik, lehetőséget kapunk arra, hogy pénzforráshoz jussunk.

CzK – Konkrétan milyen létesítményekkel szeretnének bővíteni? Mi lenne ezek fő funkciója?

IM – Úgy gondolom, mindenféleképpen a város karakterét meghatározó Makovecz-építményhez kell alkalmazkodnunk. Azt szeretnénk, hogy az épülő közösségi létesítmény megközelíthető legyen és csinosítsa a város meglévő arculatát. Nagyon fontos, hogy a Makovecz szellemi örökség őrzője, a hatóságok és a püspökség mihez járul hozzá, és hogy a város mit szeretne. 2015 júniusában még sétányokat, hidacskákat tervezgettünk, és még egy korcsolyapálya ötlete is felmerült a fiatalok számára.

A plébánia nem biztos, hogy át fog költözni a faluból, de szeretnénk, hogy legyen egy normális, körülbelül 70 négyzetméteres lakás, és egy 35 négyzetméteres szolgálati lakás, ahol a hitoktató vagy a kántor vagy a gondnok lakik, és egy raktárhelyiség. A hitoktatottak száma az elkövetkező években megcélozza a hatszázat. Az iskolák helyhiánnyal küzdenek, ezért hitoktatóink a különböző intézményekből a közösségi termekbe hozzák a gyerekeket, de sokszor nincs elegendő hely. Szeretnénk egy kegytárgyboltot, és ehhez kapcsolódóan egy palacsintázó-kávézó-beszélgető helyiséget, ami az ifjúság számára hihetetlenül fontos. Ezért fontos egy hely, ahol a gyerekek össze tudnak jönni, játszhatnak, filmet nézhetnek, beszélgethetnek. A kegytárgyboltban vallásos keresztény irodalmat lehet vásárolni, DVD-ket, valamint a város karakteréhez, történelméhez kapcsolódó tárgyakat. Tehát egy közösségi teret szeretnénk létrehozni. Szeretnénk temetkezési irodát nyitni, és gondolkozunk urnatemetőben is, de úgy tűnik, annak sok realitása nincsen.

Ezen kívül szeretnénk még egy nagyobb helyiséget, amit esetleg szakaszolni tudunk különböző események alkalmával. A templomtorony nincs bezárva, amikor játszik a kántor, bármikor meglátogathatja egy galamb. Valamint mindenképpen szeretnénk egy lélekharangot is, ez nagyon fontos lenne kegyeleti szempontból. Renoválásra szorul a buckák és a támfalak közötti rész, a templom faszerkezete és a fűtésrendszer. Olyan szigetelést kell megvalósítani, hogy ne az eget fűtsük, a víz ne folyjon be, és kompletten ki kellene cseréltetni a nyílászárókat. Szeretnénk egy orgonát, ami kulturális, zenei rendezvényközponttá tudná fejleszteni a templomot. Tekintettel arra, hogy Budapesten nincsen Makovecz Imrének temploma, a százhalombattai a fővároshoz legközelebb eső. Híressé vált általa a főterünk, és bízunk benne, az önkormányzat egyetért azzal, hogy a mostani építmények is nagyon szépek, de a város karakterét mégiscsak ez a templom határozza meg.

CzK – Vannak saját forrásaik is?

IM – Most rendelkezésre áll 450 millió forint, amiből ezt a beruházást véghez tudjuk vinni. Nagyon fontos tudni, hogy a tervezéshez támogatást fogunk majd kérni minden irányból, mert az a programban nincs megjelölve, de ezen nem fog megakadni, hiszen ez közérdek. Fenn tudjuk tartani, mert vannak olyan források, amelyeket erre igénybe tudunk venni. Az egyház meg fogja oldani, hogy ezek az épületek ne hideg kriptaként porosodjanak, hanem a város lelki, kulturális és szociális életét építsék. Mindennél fontosabb, hogy a sokszor őgyelgő emberek valódi gyökeret tudjanak ereszteni, mint ahogy a templomban lévő fák is ezt szimbolizálják. Szeretnénk megerősíteni a kereszténységet, és az oltárunk számára egy ereklyét kapni.

CzK – Honnan lehet ilyen ereklyét kapni?

IM – A püspökségtől lehet igényelni. Van több opcióm is, melyiket szeretném. Utána jártam, sajnos, Szent István ereklyét nem kaphatunk, mégis olyan lenne jó, ami méltó a környezethez, közel áll az Árpád-házi uralkodókhoz és a magyarságunkhoz. A szentélyünket méltóbb módon kívánjuk megvilágítani, az oltárt mozgathatóvá tenni és megemelni. Így például keresztény jellegű színdarabokat, koncerteket, vagy áhítatot lehetne bemutatni. A kórus rettentően kicsi, maximum egy kamarakórus fér el ott. Sajnos, azt nem fogjuk tudni bővíteni, mert az nem szerepel Makovecz Imre rajzai között.

CzK – Ha minden jól megy, mindez mikorra fog megvalósulni?

IM – 2018 tavaszára szeretnénk átadni.

CzK – Vera régóta aktív résztvevője az egyházközség életének. Belülről milyen ez a közösség? Milyen kisebb közösségek működnek?

SnéKV – Kapcsolódnék az előzőekhez, annyiban, hogy attól, hogy egy hatalmas épületkomplexum fog létrejönni, nem lesz élő a közösség. A kultúra az a kötőanyag, ami nem csak az egyházközség tagjait mozgósítaná, hanem kinyitná a templom kapuit. Ez nagyon fontos része annak a munkának, ami az építkezést követhetné. Van egy szűk mag, akik a közösségeket alkotják. A rendezvényekre mindig ezek az emberek jönnek el. Viszont nekünk az a célunk, hogy ezt a szűk magot bővítsük, bevonjuk a fiatalokat, és a hittanosok se csak a hittanórákra jöjjenek el. Abban reménykedünk, hogy a sok lelkes segítő és önkéntes munkája meghozza a gyümölcsét, és több egyházi, kulturális program valósul meg.

CzK – Milyen kisebb közösségek léteznek, azon belül is a kórus mióta és hogyan működik?

SnéKV – Vannak más kis csoportok, én a magam által vezetett zenei csoportról és a hozzá tartozó egyesületről tudok beszélni. A Szent István kórus 2003-ban alakult, azóta sokat fejlődött. Nem csupán egy-egy koncertet szerveztünk, hanem jótékonysági és közösségi programokat, kirándulásokat, kiállításokat, Kárpátalján, Székelyföldön. A három éve alakult Musica Divina egyesület óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a kórus programjaihoz támogatást szerezzen. Az egyesületben nem csupán egyházközségi tagok tevékenykednek, hanem olyan civilek is, akik látják az egyházközség belső működését, és szívesen tesznek önzetlenül másokért. Ez példamutató, és abban reménykedem, hogy azok számára is fontos lehet, akik még keresik a helyüket, nem tudják, hova tartoznak, mit gondoljanak a világról. Megérezzük, kinek, mikor, milyen segítségre van szüksége. Szerintem ez a közösségi élet, szerintem ez a legfontosabb küldetése ezeknek a csoportoknak. A zenei küldetésünkön felül, ami egy olyan érték közvetítése, állandó fórumon tartása, amely a mostani értékvesztésben nagyon fontos lehet.

A szép felfedezése, átélése fantasztikus érzés! Ez az, ami a kórustagokat is összehozta. Akárhova nézünk, hol van a szépség? Harmóniára van szükség. Arra törekszünk, hogy ez minél hamarabb kialakuljon, az emberek oda tudjanak fordulni egymás felé, tudjanak beszélgetni. Abban a pillanatban, ha létrejön a kapcsolat, a világról alkotott kép is megváltozik. Szerintem ez az egyik legnagyobb küldetése az egyházközségnek: kinyissa a kapuit és beengedjen mindenkit.