Egy halomsír faggatása

– Németh Gabriella –

A városunknak nevet adó „Százhalmok” nevű régészeti lelőhelyen 2015 és 2016 szeptemberében zajlott egy halomsír régészeti kutatása.

A nagyobb méretű halmok közé tartozó, környezetéből kissé kiemelkedő halomsír régészeti ásatásába légi felvételezési, geomágneses mérési munkák elvégzése után fogtak bele a „Matrica” Múzeum, valamint a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Archeometriai és Régészeti Módszertani Tanszéke szakemberei régészet szakos egyetemi hallgatók segítségével.

A halomsír mezőgazdasági művelés alatt álló területen található. Az 50 négyzetméteres nagyságú területet igénylő régészeti ásatás elvégzését, a termőréteg bolygatásával is járó földmunkát az adott ingatlan tulajdonosa szívességből megengedte, a nyári aratás és a következő vetés közötti időszakban.
A feltárás során egy nagyjából 4×4 méteres nagyságú, szögletes, fa-szerkezetes sírkamra bontakozott ki, mintegy 7 méteres átmérőjű kőpakolással körbevéve. Az alacsony sírkamrát külső oldalán 3-4 sorban, kötőanyag nélkül, nagyméretű kövekkel támasztották meg. A sírkamrát egy mintegy 40 méter átmérőjű, 2,5 méter mély árok vette körbe. Ebből az árokból kerülhetett ki az a földmennyiség, amelyet a vaskori építők a kamra tetejére halmoztak. A sírkamrában elhamvasztott emberi maradványok, eredeti helyükről elmozdult nagy agyagedények töredékei kerültek elő, megégett bronzgolyócskák kíséretében.

A leletanyag alapján ez a sírhalom is egykorú az eddig kutatott halomsírokkal, vagyis korai vaskori (Krisztus előtti 7-6. századi). A 150-200 éven keresztül itt élt közösség egyik vezetőjének temetkezési helyéről van szó. Az emberi maradványokat antropológus szakember fogja vizsgálni. A tárgyi leletanyag a „Matrica” Múzeumba kerül.

A halomsír tudományos elemzése, az eredmények közzététele tanulmányok, esetleg kiállítás formájában, az eddigi munkákhoz hasonlóan, a résztvevő kutatók közös munkájaként fog megvalósulni.