Az Érdi Német Kultúregyesület

– Margittai Adrien –

„A török 1683-ban Bécs alatt elszenvedett veresége után a császári hadak magukhoz ragadták a kezdeményezést, s ezzel megindult Magyarország 150 éves török fennhatóság alóli felszabadítása, amely Buda (Ofen) 1686. szeptember 2-i visszafoglalásával vett csak igazán lendületet. A Habsburg-birodalom fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát a Duna-medence központi területeire, a volt hódoltságra is. A 150 éves török uralom jelentős mértékben vetette vissza az ország fejlődését. A kuruc küzdelmek, majd az 1699-ig tartó felszabadító háborúk ismételten Magyarországot pusztították. A folyamatos háborúk eredményeként a lakosság menekülése hatalmas méreteket öltött, s emellett a török csapatok tömegével hurcolták el a falvak és városok népességét. Mindezek következtében Magyarország lakossága a 18. század elejére számottevő mértékben csökkent, bár a legújabb kutatások pozitív irányban árnyalják az eddigi képet. A háború okozta pusztítás és elnéptelenedés elsősorban a hódoltságot és végvárak vidékét, az ország középső és déli részét, vagyis a főképp magyarok lakta területeket sújtotta”.

„Az osztrák örökös tartományok és Magyarország közigazgatási-gazdasági kapcsolatainak megszervezésére, a volt hódoltsági területek gazdasági újjászervezésére magyar részről is voltak elképzelések (Esterházy Pál, Széchenyi György). 1688-ban azonban a bécsi udvari kamara gróf Kollonich Lipót kalocsai érseket bízta meg, hogy dolgozza ki a töröktől visszafoglalt területek gazdasági hasznosíthatóságának tervét. Kollonich érsek 15 hónapi munka után, 1689-ben nyújtotta be I. Lipót császárnak (1657-1705) „Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn” című művét, amely magában foglalta a magyar területek átfogó közigazgatási átszervezését és elnémetesítését. Az érsek úgy vélte, az egész birodalom érdeke, hogy minden tartománya önmagát tartsa el, ezért kell Magyarországot is „benépesíteni és gazdaggá tenni, katonasággal, várakkal jövedelmekkel, regálékkal ellátni”. Ezt a tervezetet is a merkantilista gazdasági szemlélet hatotta át, amely az aktív mérlegű külkereskedelemmel kísérelte meg a gazdaság stabilizálását. A Kollonich-féle tervezet legtöbb javaslatát nem fogadták el, ám a németek Magyarországra történő telepítését illetően az ő elképzelései valósultak meg.”
Részlet: Magyarország újratelepítése a török kiűzése után. A „harmadik honalapítás”, 1686-1800 Szabó Dezső (ELTE BTK Germanisztikai Intézet, Budapest)

Érden már 1735-ben is éltek német nemzetiségű családok – meséli Falusiné Matics Zsuzsanna az Érdi Német Kultúregyesület vezetője, akivel a közelmúltban, az egyesület múltjáról és jelenéről, a nem oly távoli múlt történelméről, a családi hagyományokról és azok megőrzéséről beszélgettünk.

– Mi nem akkor lettünk svábok amikor kitaláltak hogy német önkormányzatok lesznek, hanem mi így nőttünk fel. Velünk otthon németül beszéltek, mi németül beszéltünk, nagyon erős identitásunk volt. Szombat, vasárnap amikor a rádióba a pécsi adónál, ami most is létezik mindennap 10-12-ig, akkor is egymásnak küldtek zenéket köszöntéseket, üzeneteket. A műsor címe „Grus und kuss” volt. Kasza-kapa-nagyharang eldobva és táncoltunk. A magyarok küldték Németországba, a barátok, ismerősök Németországból meg Magyarországra az üzeneteket, mert az is egy kapcsolat volt. A szülők nem csak némettudást, hanem a hagyományt adták át. A Fater nagyon szépen énekelte a régi énekeket, amiket még most is éneklünk. Érden van a Rozmaring német nemzetiségi kórus, ahol mindig felelevenítjük a nemzetiségi énekeket és táncokat. Mi azt adjuk tovább, amit otthonról hoztunk. Amikor a nemzetiségi önkormányzatok megalakultak, a nyelvet, a kultúrát, az összetartozást a hagyományokat ápoltuk, ez az identitásod az, amit otthonról hozol, ezt akarod továbbadni – magyarázza a tőle megszokott tűzzel, és hogy jól megértsem a múlt és a jelen kapcsolatát, kapok is egy rögtönzött történelem órát.

– Az első nagy kitelepítés 1946-ban volt, akkor az úgynevezett amerikai zónába vitték el az embereket. Aztán 1947-ben volt a második, akkor már nem fogadták az úgynevezett amerikai zónában (azaz Nyugat-Németországban), hanem keletre vitték az embereket. Akkor vitték el a hozzátartozóimat, a nagyszüleimet, mindenkit elvittek, csak a papát meg a mamát nem. Mert ugye azt mondták, ha a férfi rác vagy magyar, akkor az mentesítést kap. De mindenki itthon akart maradni.  A papa ment a pópához Battára mentesítő levélért és visszahozta a bátyját, aki már a határnál volt a vagonban, mert hogy Mátics, ugye hogy rác és így fate­rék itthon maradtak. De a házból el kellett menni, mindent elvettek… így kerültünk Érdre 48-ba, Törökbálintról.

Az én nővérem, aki 12 évvel idősebb, és a bátyám, aki 14 évvel, ők még Törökbálinton születtek. Nem tudtak magyarul, vagy csak egy kicsit talán, de ugye óvodába kellett menniük, akkor mondták nekik, hogy magyarul, csak magyarul. Ez a háború után volt, nem volt olyan egyszerű és vidám dolog. Akik tehették volna, hogy németül beszéljenek, azok sem mertek németül beszélni, mert háború után ez nem volt jó pont. De annak ellenére a mama odafigyelt, hogy külön németre járjál a Hőbeusz Máriához, aki a lányiskolában tanított. Még Törökbálinton a családunknál teljesen természetes volt, hogy több nyelven beszéltek.

A Mátics nagypapa, meg a Mátics nagymama három nyelven beszéltek. Tiszteletben tartották a másikat, a belépő vendéghez mindig a saját nyelvén szóltak. Amikor napjainkban létrehoznak egy nemzetiségi önkormányzatot, egy alapítványt, vagy kórust, akkor ez a hagyomány tiszteletéről, megtartásáról, és a barátságról szól.

Az Érdi Német Kultúregyesület jelenleg 30-35 fő részvételével működik, Falusiné Matics Zsuzsanna 2017. május 1-jével átadja a stafétabotot Kotroczóné Klopfer Teréznek, de munkájával továbbra is támogatni fogja az egyesületet. Mint mondta, most jöjjenek a fiatalabbak, tegyenek ők is valami fontosat a civilekért. A Rozmaring Német Nemzetiségi Kórus Karnagya Stiblo Anna zenetanár, aki heti rendszerességgel irányítja és oktatja a kórus tagjait. A kórusban nem csak németajkúak vannak, így bizony egy-egy dal elsajátítása nem mindig megy könnyen, de az akarat és a kitartás mindig meghozza a sikert a Rozmaring tagjainak – meséli Klopfer Teréz.

Visszatérve a svábokra és a rácokra – mondja Zsuzsi, aki a német önkormányzat vezetője volt 12 évig – fontos volt számunkra a régi dolgok felkutatása. Mondjuk Ófaluba az óvodaudvara, ami régen községháza volt, ott az első világháborús hősök emlékműve, május utolsó vasárnapja ugye a Hősök napja. Nem dicsekvésképpen, de először Érden volt megrendezve, még akkor mások nem is beszéltek erről! Mivel a férjem nagy lokálpatrióta, és minden ami Érddel kapcsolatos vesszük, gyűjtjük, minden árverésen ott volt, és régi újságokat is vásárolt.

Téli estéken, amikor nem volt más dolog, összejöttek a barátok a kempingben és a régi újságokat olvasgatták. Egyszer csak mit lát Feri? Érden a Hősök napja, és ott elöl megy egy katona zászlóval, és mondja Feri, hogy ő a nagypapa. Az első világháborús hősök emlékezetére volt a május 31-i megemlékezés. Hát hol van ez a szobor? Ófaluban az óvoda udvarában, a gaz benőtte. Persze Feri, meg az após, meg a szomszéd Feri bácsi is rögtön mentek kitakarítani. És akkor felkértük az önkormányzatot, hogy vegyenek részt a megemlékezésen, szerveztünk fúvószenét, az ófalusi gyerekek betanultak egy kis műsort, persze katonadalokat adtak elő, volt egy kis megemlékezés. Ez nem csoda, ez csak egy kis összetartás, hogy együtt legyünk és őrizzük a hagyományokat.

A német önkormányzatnak fontos volt a Zöld kereszt helyreállítása, illetve a pincesornál a rekonstrukció. Akkor ezek voltak a fontos dolgok. Egy kutatás eredményeként megtudtuk, hogy Érden volt egy német kulturális egyesület, és mi annak a jogutódja lettünk. Ennek már lassan 10 éve, hogy újra elindítottuk.

– Napjainkban mit tud tenni a civil a pályán, mire van lehetőség és anyagi keret? Mit tud tenni egy civil szervezet – kérdeztem az érdi Érdi Német Kultúregyesület vezetőjétől, Kotroczóné Klopfer Teréztől.

– Most az énekkar viszi tovább a kultúr­egyesületet. Már hatodik éve rendezzük meg a Nyitnyikék tavaszköszöntő kórustalálkozót, fantasztikus sikerrel. Hetente keddenként 6-tól 8-ig találkozunk és énekelünk, felépítjük a fellépéseinket, a műsorainkat, amiknek többsége német dal. A kultúregyesület minden városi ünnepségen, koszorúzáson jelen van. Terveink között szerepelnek közös programok is. Az idén Fekedre utazunk, ahol a stifolder fesztivált rendezik meg. Ez egy sváb kolbász, amit mi is elkészítettünk, reméljük sikerrel veszünk részt a fesztiválon, ahol szakmai zsűri bírálja majd el a stifoldereket.

Az egyesület a tagdíjak befizetéseiből él, a kultúregyesületben egy tag havi 500 Ft tagdíjat fizet, és az énekkar is ennyibe kerül, havi 500 Ft, ebből gazdálkodunk. A korosztály 50-től 80-éves korig tart, a fiatalok nagyon hiányoznak! Mindenki dolgozik, már nincs idő a közös üldögélésekre, hátradőlős beszélgetésekre. De azért nem adjuk fel, szervezzük a fellépéseket, felkeressük más németajkú településeket, barátkozunk, kapcsolatokat építünk, de legfőképpen őrizzük az identitásunkat.

Arra gondoltam, olyan jóízűt beszélgettünk, hogy én most jóízűen szeretnék önöktől elköszönni. ezért utánajártam egy-két fontos dolognak stifolder ügyben. Ajánlom hát figyelmükbe kicsit feljebb a programot, és kicsit lejjebb a szalámireceptet is. Ki tudja, hátha kedvet kapnak, és együtt elutaznak az Érdi Német Kultúregyesület tagjaival Fekedre. Út közben persze beszélgethetnek, barátkozhatnak, énekelhetnek. A lényeg, hogy érezzék jól magukat együtt!

A sváb konyha ma talán legnépszerűbb terméke a stifolder. Az elnevezés a Mohács és Pécs környékére érkező németek csoportnevéből származik, akiknek legalább a fele magát a fuldai apátság vidékéről származónak (Stiftsfuldaer) nevezte. Ők, a Stiffollerek készítették – kezdetben még paprika nélkül – azt a kolbászt, amelyet ezen a tájon, ma már a német (Stiffulder), a horvát (stifuder) és a magyar (stifolder) is magáénak vall. A Stifolder minden bizonnyal egyike legnemzetközibb innovációinknak. Hajdani változatban a paprikás Stifolder még hurkának indul, ám kolbászként végzi. Hagyományos receptje szerint egyharmadnyi főtt dagadó és toka (néhol lapocka és comb) soványából készül kétharmadnyi nyers, vágás-meleg kolbászhússal keverve, paprikázva, borsozva, sózva. (Ormánságban fokhagymázva is.) Ló vékonybélbe, sertés vastagbélbe töltjük. Hidegen füstöljük, meleg füsttől vigyázva óvjuk. A füstről levéve hűvös, szellős helyre akasztva tároljuk. Fogyasztani legalább két hónap érlelés után kezdjük. Forrás: Food &Wine Szubjektív gasztronómiai körkép. Szerző: Csíki Sándor