Tavasz a Tóth-tanyán

– Szegedinácz Anna –

A tanyát Tóth László gépészmérnök az 1910-es években építette. Patinás épülete, a családias belső, kellemes helyet biztosít nem csak a bentlakóknak, azoknak is, akik a lovak szerelmesei. Nap mint nap odajárnak, hogy a lovagolás szenvedélyének hódoljanak. Kovácsné H. Brigittát kérdeztem, milyen itt az élet, mióta férjével és családjával a ház és a lovas klub tulajdonosai lettek?

– Bokros teendőink miatt munkamegosztás van a családban. Reggel férjem az ügyeletes. Hatkor kel, hétre már meg­eteti az istállóban a lovakat. Az abrak beáztatott zab, táp, korpa keveréke. Minden nap ez a reggeli rituálé. Fél nyolctól vezetjük ki a lovakat a szabadtéri karámba, szénát teszünk eléjük, a nap többi részét ott töltik. Két segítőnk van, akik felváltva dolgoznak, takarítják a boxokat, ha kell, javítják is. Füvet nyírnak, havat lapátolnak, elvégzik a ház körül adódó munkát. Naplementekor bevezetjük a lovakat, az esti etetés az én feladatom és utána zárjuk a lovardát.

Huszonöt lovat gondozunk, ebből tíz a sajátunk.Van két pónink, három mini pónink a gyerekek kedvéért, de csak a két nagyobbon lovagolhatnak. Van rajtuk kívül pár „szerelem” bárány, négy kutyus. Szeretnénk baromfit is tartani, de sok a környezetünkben a róka, ezért a készülő baromfiólnak nagyon biztonságosnak kell lennie. Terveink közt szerepel az állatsimogató kibővítése más állatokkal.
Bértartóink idejükhöz mérten járnak hozzánk lovagolni. Van, aki naponta, mások heti két-három alkalommal. Tisztítják, pucolják saját lovaikat, ez része a lovaglásnak. Lovas oktatónknál hároméves kortól korhatár nélkül lehet tanulni a kezdőknek. Bármikor el lehet kezdeni, akár felnőttként is.
A háromévesekkel pónin sétáltatással kezdjük a bevezetést. Fokozatosan emeljük a terhelést, ahogy az izomzat és a mentális képességek hozzá fejlődnek. Nem szeretjük a tanítást elsietni. Nem célszerű a lovast túl korán elengedni, hiszen stabil ülés nélkül nem garantálható a biztonság.

Igyekszünk úgy lovagoltatni, hogy az a lovasnak és lónak egyaránt az érdekét szolgálja. Csak úgy és annyit lovagoltatunk, amennyi számukra egészséggel elviselhető, ezen nem vagyunk hajlandók változtatni. Nyitás óta ugyanazokkal a lovakkal dolgozunk. Odafigyelünk az egészségükre, kondíciójukra. Fontos, a lovaglás ne csak a lovasnak, nekik is élmény legyen. A legidősebb lovunk – a lányomé – huszonhárom éves. Legfiatalabb az egyik mini póni kétéves kiscsikója. Általában a 10-15 éves lovakkal lovagoltatunk, ők nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, és jól bírják a terhelést.

Látogatóink gyerekek, felnőttek vegyesen. Van nyolcvan év feletti vendégünk is, aki rendszeresen lovat bérel nálunk. Folyamatosan jönnek, de nem mennyiségi lovaglásra törekszünk, inkább a minőségire, ezért egyszerre kevés lovassal foglalkozunk. Számunkra legfontosabb mindig a ló volt, lovasainknak is ezt a szemléletet kívánjuk átadni. Oktatónk is a természetes ló kiképzés, lovas oktatás híve. Lényege, hogy partnerként bánjunk velük. Gyerekeknek, felnőtteknek nem csak a lovaglást, hanem a lóval való kommunikációt is tanítjuk. Ezáltal kölcsönös viszonyba kerülnek egymással. Oda figyel az állatra és az állat is őrá. Sokkal harmonikusabb kapcsolat alakul ki közöttük, mintha e nélkül ülné meg a lovat. Többet kapnak egymástól.

Kívülállóknak nehéz elmondani, hogyan oktatunk. Sokan láthatták a „Suttogó” című filmet. Amit mi csinálunk, az is ezeken az alapokon nyugszik. Testbeszéddel kommunikálunk a lóval, akárcsak a lovak egymással. Ezt másolja le az ember. Nem hanggal, a testével beszél. Ezt minden ló érti. Ezt tanítjuk lovasainknak is. Hiszen az állatok is kommunikálnak velünk, csak keveset értünk meg belőle. Ez bármelyik állatfajra igaz. A ló nem ragadozó, nincsenek ragadozó ösztönei, ezért sokkal könnyebb közel kerülni hozzá. Ne felejtsük el, mi viszont az ő szemében azok vagyunk. Ha így közelítünk a lóhoz, az is harc lesz, küzdelem, de ha elhagyjuk a ragadozó viselkedést, kialakulhat az igazi kommunikáció.

Végtelenül tisztelem a lovakat, amiért legelemibb menekülő ösztönüket legyőzve hagyják, hogy az ember a hátukra üljön. Nem szabad elfeledni, mit ad fel ilyenkor, hihetetlen bizalom ez az állat részéről. Legerősebb fóbiáját győzi le, hogy megfeleljen nekünk, ezért becsülni kell őt. Ezt a ló iránti tiszteletet próbáljuk elültetni lovasainkban is, ez az ars poeticánk. Erre épül minden, az oktatás, a rendszer amit tanítunk, képviselünk, ami indokolja, magyarázza, miért más módszert használunk, mint a többiek.

Egész évben vannak programjaink. Most, hogy már használható a 20×40-es fedeles lovardánk is, biztonsággal rendezhettük meg első versenyünket húsvétkor. Húsvéti programunk – 10-16 óráig – házi verseny jellegű volt, azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek, akik hozzánk járnak. Huszonnyolc induló volt, ebből öt felnőtt. A kezdőknek voltak futószáras feladatok, korosztályok, képzettségi szint szerint bontva. Ügyességi pálya az önálló lovasoknak. Jó hangulatú verseny volt. Igyekeztünk, hogy mindenki jól érezze magát. Minden résztvevő ajándékot kapott. A versengésen kívül volt birkanyírás, tojásfestés, megadva a program húsvéti jellegét. Fontos volt, hogy lovasaink is találkozhassanak.

A fedeles rész teljes elkészülte után lovas kurzusokat tervezünk neves szakemberekkel, illetve kisebb versenyeket is. Nagy létszámú rendezvényekben nem gondolkozunk, mert ennek a lovardának családias a hangulata, bája, s nem szeretnénk ebből veszíteni. Vendégkörünk stabil, lovasaink hosszú távon kitartanak mellettünk.

Nincs kitaposott út előttünk. Ahogyan mi oktatunk, nem elterjedt módszer Magyarországon. Kezdő lovasoknál nem használunk az irányításhoz zablát, hogy ne okozzunk fájdalmat a lónak. A zabla használat csak biztos kezű lovasoknak ajánlott. Sokkal lassúbb tematikát alkalmazunk, több lépcsőfokot építünk be, mire önállóan elengedünk egy lovast.

Mindezt magunk kísérleteztük ki. Változtatunk, ha szükséges, de úgy érezzük jó az irány. Szeretnénk, ha idővel más lovardák is csatlakoznának hozzánk, akik ugyanezt az utat képviselik. Mások is kíváncsiak módszerünk sikerére, mert ma még nem elterjedt ezt a módszer. Ha több lovarda is csatlakozna hozzánk, akkor közös versenyekkel, találkozókkal tudnánk színesíteni programjainkat. Azt tapasztaljuk, hogy a lovas világ egyre szélesebb rétege követi ezt a vonalat.

Néhány év tapasztalata után már rendszerszerűen zajlanak az események. Tavasszal sok óvodás, iskolás csoport látogat el hozzánk családi napok, kirándulások alkalmával, ilyenkor az egész napot nálunk töltik. Lovagolhatnak, vagy igény, érdeklődés szerint választanak programajánlatainkból. Lehet bográcsozni, sütögetni. Traktoros kirándulásra és íjászatra is van lehetőség. A környezet szép, élmény eltölteni itt a szabadban egy napot.

Iskolaév végén – júniustól szeptemberig – nyári ötnapos, napközis jellegű táborokat szervezünk. Hagyományos táboraink mellett lesz két új témájú is. Játszóház-vezető végzettséggel tartalmas elfoglaltságokat tervezek a gyerekeknek. Nemezelünk – szívem csücske a gyapjú –, egyéb természetes anyagokat is használunk fát, csuhét, stb. Feleslegesnek, szemétnek szánt anyagokból új használható dolgokat készítünk. Megmutatom nekik, hogy ezekből is lehet szépet alkotni. A kézműves táborok mellett lesz lovas- és jógatábor Fazekas Zsanettel. A két téma jól kiegészíti egymást, mindkettő harmóniára törekszik, fejleszti a koncentrációt, lelki egyensúlyt ad.

A másik újdonság a „stresszoldó”, tanulást segítő táborunk, melyet Erdélyi Bernadett vezet. A mai gyerekeknél tanév végén, de év közben is előfordul, hogy a nagy terheléstől kimerülnek, ehhez ad nekik megfelelő technikát, hogy megtanuljanak egy kicsit, ellazulni, koncentráltabbá válni, könnyebben tudják megoldani a feladataikat. Mindezt játékos foglalkozásokon, nem tanítva, szórakozva kapják meg a tudást.
Lesz haladó lovastábor – ők már önálló lovasok – egész napos elfoglaltsággal. Bokszok takarítása, több lovaglás, több ismeret, magasabb szintű elméleti tudás a lovakról a feladat.

Két éve szeptemberben lovasok iskoláját indítottunk heti egy alkalommal, a tanidő végéig. Azért hoztuk létre, hogy az elkötelezettebb „lóimádó” gyerekeknek kicsit többet tudjunk nyújtani. A lovaglás mellett elméleti képzést is kapnak. Szeretnénk, ha gondolkodó lovasokká válnának, értenék, hogy mit miért tesznek, hogyan működik ez a gyönyörű állat. Ezt tanítjuk meg.

Bértartóinknak évente egy alkalommal szervezünk összejövetelt, télen vagy nyáron. Mivel családunk itt él, ezért úgy döntöttünk, éjszakába nyúló rendezvényeket nem szervezünk. Hiszen mi az év minden napján dolgozunk, itt nincs pihenőnap, ezért szükség van esténként a nyugalomra és a pihenésre.
Szívügyem, hogy foglalkozunk sérült gyermekekkel is. A város vezetése szerencsére évről-évre támogatja a sérült gyerekekkel foglakozó alapítványokat, így minden évben eljut hozzánk pár gyermek, akiknek segíthetünk. Magam is foglalkozom velük. Nem vagyok terapeuta, ezt mindig el szoktam mondani, de sokat olvasok szakirodalmat a gyakorlatom kiegészítéséhez. Erre hagyatkozom, és a megérzéseimre. Foglalkozom autista gyerekekkel, kisebb mozgászavarral küzdőkkel. Azt látom, hogy óriási fejlődésen mennek keresztül, ha kitartó a család, de nem egy hónap szükséges hozzá. Volt olyan kisgyerek, aki kezdetben nem tudott a lovon megülni, télen korcsolyázni láttam. Nem mi teszünk csodát, hanem a ló. Aurája, kisugárzása van az állatnak. Olyan a mozgása, ami nagyon fejlesztően hat az idegpályákra. Ez orvosok által kimutatott tény.

A régi tulajdonossal, Kovács Miklóssal jó a kapcsolatunk. Egész családunk nála kezdte a lovaglást, sokat tanultunk tőle. Néha meglátogat bennünket. Szívesen érdeklődünk a tanya eredeti tulajdonosa, Tóth László mérnök élete, munkássága és leszármazottai után. A fia, ifj. Tóth László sajnos már nem él, de feleségét, Klári nénit, aki most lesz száz éves, Miklós egyik nővére már elhozta hozzánk. Meglátogatnak az unokák is, akik Kanadában nőttek fel, ha látogatóba Magyarországra jönnek. Örömmel fogadjuk őket. Klári néni három nyelven beszél kiválóan, magyarul, angolul, németül. Tavaly volt itt nálunk, még azt mondta, szeretne újra hazalátogatni. Szellemileg friss, nagy öröm volt vele találkozni.