Higgyünk a jóban

Szabó Gáborral beszélgettünk

– Nagy-Rakita Melinda –

Százhalombatta város Önkormányzata 3/2015. (II. 20.) rendeletében Közösségért Elismerő Oklevél adományázásáról döntött. A díjat azok a százhalombattai személyek kaphatják, akik kiemelkedő módon vesznek részt egy-egy közösség építésében, vezetésében, akik az átlag városi polgároknál többet vállalnak, többet tesznek a közösségért. A díjat 2017-ben Vezér Mihály polgármester a Battai Napokon adta át a díjazottaknak. Közösségért díjat kapott a 8. sz. választókerületben (Óvárosban) Szabó Gábor,az Óvárosi Papírkutyák Baráti körének vezetője.

– Mondana néhány szót magáról? Honnan a kötődés a városhoz és ezen belül az Óvároshoz?

– Kisebb megszakítással gyakorlatilag életem felét Százhalombattán éltem le. Tizenegy éve lakom az Óvárosban a családommal. Szeretek itt lakni, soha nem költöznék el innen. Vendéglátó ipari szakközépiskolát végeztem – nemrégiben volt a 25 éves érettségi találkozónk –, de nagyon rövid ideig dolgoztam a szakmámban. A vendéglátás nem családos embernek való. Mi három gyereket nevelünk a feleségemmel. 16 éve gépkocsi vezetőként dolgozom. Teherautót vezetek, régebben országon belül messzebbre is mentem, mostanában Dél-Buda és a környék, amit bejárok. Szeretem ezt a munkát. Reggel négy-ötkor kelek, de már délután kettő-háromra végzek. Így marad időm a családra és sok minden másra is.

– Óvárosi Papírkutyák Baráti Kör – honnan a név, mit takar, hogy kezdődött?

– Bő öt évvel ezelőtt egy kedves barátom szólt, hogy kellene néhány ember a sárkányhajó csapatba. Így kezdődött. A név onnan származik, hogy a mi csapatunk nem volt igazán jóban az alkohollal, ma sincs. Így megmaradt a név. A csapat magja az Óvárosból került ki, de mára már szélesedett a kör. Van tagunk a város egyéb részeiből, Martonvásárból, Érdről, Tárnokról, Budapestről is. Kezdetben húsz fővel indultunk, de mára már közel ötven fő ült már a hajóban. Nem igazán gondoltam először arra, hogy én lehetnék a vezető, de kellett valaki, aki megmondja hogyan, merre, és a többség engem kérdezett így végül bevállaltam. Kezdetben furcsa volt, de mostanra már beidegződött. Jó érzés, hogy 40 éves fejjel irányítani tudok.

– Hogyan működik a szervezés, nem lehet egyszerű ennyi helyről összetoborozni az embereket? Különösen, hogy már nemcsak sárkányhajós programokat szervez.

– Hosszú ideig telefonon, illetve személyesen hívtam össze a tagokat, de kb. másfél éve a szervezés nagy része a Facebook oldalunkon zajlik. És valóban, ma már számos városi megmozdulásra tudom mozgósítani a Baráti Kör tagjait. Legyen az akár egy óvárosi, városi családi rendezvény, vagy egy foci kupa, vagy akár szemétszedés az Óvárosban.

– Van valamilyen hivatalos forma, egyesület, stb., amelynek keretében működnek?

– Nincs. Bár az év elején felmerült, hogy alapítsunk egyesületet, de a nyáron végiggondoltam, megbeszéltem a barátokkal és arra jutottunk, hogy inkább nem. Marad a baráti társaság – fele akarta volna, fele nem – de aki nem akart, nem maradt volna velünk. Senkit sem akarunk elveszíteni. Ha öt és félévig így jól ment, miért változtassak rajta? Mindent meg tudunk oldani így is. Nem akarom, hogy keserű legyen bárkinek szájíze, ha más a véleménye. Ne érezze senki kötelességnek. Így jobb.
Ha valamit akarunk, az úgy is meglesz.Viszont, ha van egy egyesület nagyobb a támadási felület, pályázati pénzek elköltése, stb. Ezt nem szívesen vállalnám fel.

– De pénzre azért mégiscsak szükség van időnként. Honnan, miből teremtik elő?

– Összedobjuk. Ha valamire pénz kell, a barátok összeadják. Nagyon sok programon ott vagyunk a városban, a sárkányhajó versenyeken kívül is: főzőverseny, Batta Bringa. Vagy például a VSZK által szervezett Papírrepülő, Papucsrugó és Kártyalapdobó verseny, ahol mindig családias a hangulat, a gyerekek is nagyon élvezik. Ez utóbbi tavaly pont Mikulásra esett. Ebből jött az ötlet, hogy dobjunk össze pénzt és minden 14 év alatti gyereknek, aki eljött adjunk csomagot. Így is történt és igazán nagy siker volt. De beszálltunk például – szintén a barátok által összeadott pénzből – a tavalyi Mikulás Slam Poetry díjazásába is, sőt egy különdíjat is adtunk Nagy Gábornak, akinek a produkciója legjobban megfogott bennünket. A fiam focizik és én az utóbbi időben a százhalombattai foci csapat ifjúsági szurkolóinak is segítek. Ők a VUK SE-ben fociznak, de ott vannak minden felnőtt meccsen és kiteszik a lelküket a csapatért. Öröm nekik segíteni.

– Ez nem kevés munka, mi hajtja, mi a cél?

– A cél csak annyi, hogy jó látni a közösséget, jó látni azt, hogy jól érzik magukat együtt a baráti kör tagjai. A családok számára szervezett közös programok mindenkinek örömet szereznek. Gyakran van, hogy hétvégén nehéz felkelteni a gyerekeket egy-egy rendezvény kedvéért, de estére, mindig az fogalmazódik meg, hogy megérte. A gyerekek azt mondják, ez egy jó nap volt. Ezért pedig érdemes dolgozni.
A Díj odaítélésében nagy szerepe volt a foci kupának, amit a Battai Napokra most már harmadik alkalommal én szerveztem.
Szerencsés vagyok, mert maximálisan élvezhetem a családom támogatását. A feleségem nagyon sok mindent levesz a vállamról, hogy legyen időm ezekre a dolgokra. Azért örültem Sinka Laci felterjesztésének, mert így többen is látják, amit csinálunk. Többen is tudnak rólunk. Látják, hogy így is lehet.

– Van valami, amit az olvasóinknak üzenne?

– A mai világban gyakran sokkal több teret kap a rossz, mint a jó. Talán azt üzenném mindenkinek, fel a fejjel, ne szomorkodjon senki. Keressenek, találjanak valamit, ami jó és higgyenek benne.