Két part között

Pihen a komp, kikötötték

– Szegedinácz Anna –

Dunai sétáimat mindig a komp felé kezdem, majd dél felé haladva végigsétálok a fák alatt a folyó mentén. Bár ezerszer elhaladtam a kis faház mellett – ahol a kikötő munkatársai két szállítás között és éjszaka tartózkodnak – sohasem jártam benne, mert okom sem volt rá. A cikkeimet vagy úgy készítem, hogy magam megyek a beszélgető partnerhez, vagy ő jön el hozzám. A kompot szigorú biztonsági okok miatt magára hagyni nem lehet, ezért most az előbbi megoldást választottam, hogy Lerner Jánossal, a kikötő gazdájával beszélgessek.

A tiszta kis épület a battai önkormányzat tulajdona. Belül szemrevételezve bizony meg kellett állapítanom, eljárt felette az idő. Az épület szigeteletlen, szimpla ablakai vannak. A két utóbbi árvíz, amely fél méteres magasságban elöntötte, ott hagyta nyomait. Korhad, pusztul az épület alja és helyenként erősen gombásodik a fal. Bár két férfi él ott, a romlás ellenére rend és tisztaság honol benne.
Nem csak az év vége és egy új kezdete miatt beszélgettem Jánossal, a mostani kedvezőtlen időjárás miatt is. A zajló Duna jégtáblái mostanában ritka vendég nálunk, de csak nekünk sétálóknak okozhat örömet a látvány, annak, aki harcolni kénytelen ellene nem.

Közel húsz esztendeje vállalta el ezt az igen felelősségteljes feladatot a kapitány, ezért első kérdésem a komp gazdaságosságához kapcsolódott, hiszen most az álló kompnak bevétele nincs, csak kiadásai.
– Az elmúlt télen végig dolgoztunk, jegesedés nem volt. A kompforgalmat minden külső tényező befolyásolja. A legelső tényező az Budapest 1990. november 16-án átadott legdélebbi hídja, a Deák Ferenc híd. Nagytétény és Szigetszentmiklós között épült, vagyis közel hozzánk, és elvitte az óriási forgalmat. Pedig, amikor közel húsz esztendeje elkezdtem a kompozást, a nagyot azért vettem meg, mert az akkori forgalom ezt szükségessé tette. Azóta csak nagyobb munkagépek szállítása esetén használom, vagy ha valamiért leáll a forgalom a hídon és hirtelen megjelenik egy olyan tömegű autó, hogy a vége a kocsmánál van.

Persze rendjén van ez, hiszen egy híd több, nagyobb forgalmat és folyamatos haladást biztosít az utazóknak. Nem kell várakozni addig, amíg a komp járatszerűen elindul. De ez számunkra nagy forgalomcsökkenést és szélsőséges forgalmat jelentett. Lehet, talán két személyautó lett volna akkor csak, de a hídon a forgalom leállítása ezt gyökeresen megváltoztatta.

A forgalom kiszámíthatatlansága mellett viszont a költség a dolog állandó része. Üzemanyag- és fenntartási költség, adók, járulékok és más egyéb fizetnivalók viszont állandóak. Ha csak egy utas van, vagy száz, akkor is fizetni kell. Nagy gond, hogy a napi rezsink 40-45 ezer Ft körül van. Nincs benne, ha valami nagyobb javítást kell elvégezni. Motorcsere 800 ezer Ft, hajócsavarcsere 1 millió. Ezt ki kell termelni ahhoz, hogy kimondhassam, nullszaldósak vagyunk. És akkor én havonta tizenöt napot ingyen dolgozom. Egyébként rokkantnyugdíjas vagyok havi 45 ezer Ft-os juttatással. Vagyis akkor ingyen dolgozom fél évet saját cégemben, szerelemből.

Lenne otthon is dolgom, mert tevékeny ember vagyok, de három éve nincs váltóm, ami azt jelenti, az év minden napjában itt vagyok és itt lakom ebben a kis házban. Talán, ha tízszer voltam otthon, azóta. Este mentem hajnalban jöttem.

A kompra kötelezően előírt őrzés-védelem vonatkozik, és ezért én vagyok a felelős. A víz veszélyes üzem. Már gyermekkoromban megtanították nekem a szüleim, a vízzel játszani nem lehet. Egyszer sem lehet tévedni, egyszer sem, mert annak végzetes következményei lehetnek. Mindezeket nem panaszképpen mondom el, tényként.

Amikor több mint húsz esztendeje felvállaltam Százhalombatta és Tököl polgármestere előtt a feladatot, megígértem, amíg bírom, nem fogom a két települést cserbenhagyni, csinálni fogom a kompozást. Ez a dolog erkölcsi oldala, vagyis vállalt kötelezettség. Akkor a polgármesterek vállalták, havi 150-150 ezer Ft-al támogatják a kompozás fenntartását. Tököl azóta ötezer forinttal emelte meg az alap összeget, Batta közel húszezerrel csökkentette, miközben a forgalom totálisan szélsőségessé vált és jelentősen csökkentek általa a bevételeink. Nem beszélve a fenntartás költségeinek folyamatos emelkedéséről. Akkor lenne, lehetne csak rentábilis a költségvetésem, ha havonta legalább 300-350 ezer forinttal támogatnák a szállítás fenntartását, városonként.

Van három nyári hónap, amikor van komolyabb bevételünk – június, július, augusztus – és egy kicsi május, egy kicsi szeptember. A többi hónapban nem. A munka és a költségek pedig ugyanúgy megvannak vele.

Az utolsó három év úgy ment el, hogy miközben felnőttek az unokáim, alig láthattam őket. Volt, hogy nem találkoztam velük egy évig. A menyem hozta el őket aztán, hogy végre láthassuk egymást.
A januári jégzajlás miatt nem tudunk sajnos szállítani. A jeget reggel és besötétedés előtt is fel kell törni, vágni a hajó körül, mert a jégtáblák egymásra torlódnak, megvastagítják a jeget. A kisebb hajót tudjuk csak így körül menteni, a nagyot sajnos nem. Az majd akkor szabadul a jég fogságából, ha az elolvad. Mindezt napi kétszer két órában. Közben időközönként járatni is kell a motorokat. Tehát költség van: bér, járulékok, világítás, fűtés, üzemanyag, kaja. Bevétel nincs. A városokkal megkötött szerződésünk szerint, ha egy hónapban 10 napot bármilyen ok miatt nem üzemel a komp, a tárgyhavi támogatást nem folyósítják az Önkormányzatok.

Télen is óránként megyünk egyébként, reggel héttől, délután négyig. Napkeltétől napnyugtáig. Nyári menetrend szerint reggel héttől, este nyolcig. Akkor van az utolsó járat.

Amikor elkezdtem, még személyautóval jártak át az emberek. Ma inkább kerékpárral, vagy gyalogosan, ha tehetik. Van olyan utasom, aki a kerékpárját lelakatolva a Duna-parton hagyja. A másik oldalon van egy másik lelakatolt kerékpárja és azzal megy a dolgára. Ha elvégezte, délután vissza. Érezhető az emberek anyagi helyzetének romlása. Ha nem autóval jön, spórol 600 Ft-ot és benzinköltsége sincs. Mi pedig vesztünk rajta ugyanannyit.

– Meddig lesz kitartása, ilyen körülmények között?

– Az utolsó három évben úgy érzem sokat öregedtem. A folyamatos, pihenés nélküli munka megtette hatását. De én Istenhívő vagyok. Gyakorló katolikus. Talán a Jó Isten megadta nekem, ha bízom benne, majd eldönti, meddig. Lelki békém van. Teszem a dolgom, amíg szükség van itt rám, amíg tehetem.