Új képviselő Óvárosban

Interjú Szabó Gáborral

– Jankovits Márta –

Szabó Gábor, Óváros újonnan megválasztott települési képviselője nem teljesen ismeretlenül került ebbe a számára egyenlőre szokatlan terepre. A munkát igazi „civilként” évek óta végzi, nem civilszervezet tagjaként, hanem baráti társaságban. Mint Szabó „Papírkutya” Gábor számtalan rendezvény résztvevőjeként, de főleg szervezőjeként alapozta meg ismertségét a helyiek körében. Kérdéseinkkel megkerestük, hogy alaposabban is megismerjük életét, terveit, gondolatait.

– Sorsfordítónak sikerült a „próbajáték”. Mit gondol ma az indulásáról?

– Mondhatnám benne volt a levegőben. Három-négy éve erősen benne voltam a falu közéleti, közösségi életében. Több különböző kis közösséggel rengeteg programon, eseményen vagyunk túl, akiknek a tagjai reménykedve várják, hogy általam talán több minden megvalósulhat városrészünkön. Így visszatekintve semmit nem csinálnék másképpen.

– Terveiről később beszélünk, de kíváncsi lennék a magánemberre, a férjre, a családapára.

– Budapesten születtem 1978. június 17-én. Eredeti szülőhelyem Érd, de kétszer is átköltöztünk Battára, végleg 2006-ban. A Matta Lakóparkban élünk a családommal. Édesapám a Volán vállalatnál volt buszsofőr, édesanyám a Budapesti Édesipari Vállalatnál dolgozott. Több testvérem is van, három fiú és egy lány. 2001-ben ismerkedtem meg feleségemmel, Faragó Katalinnal és 2013-ban házasodtunk össze. Két fiút és egy lányt nevelünk. Százhalombattán az 1. sz Általános Iskola elvégzése után a budapesti Dobos C. József Vendéglátóipari Szakközépiskolában szereztem szakács, cukrász, felszolgáló képesítést, de a szakmában mint felszolgáló dolgoztam, nagyon rövid ideig.

– Gyermekkorában mi volt a kedvenc időtöltése, mi akart lenni nagy korában? Milyen tantárgyakat szeretett? Ma közösségi emberként ismert, ilyen volt fiatalon is?

– A foci volt a fő időtöltésünk, de szívesen csavarogtunk a Sánc-hegyen Érden. Inkább a humán tantárgyakat szerettem, de a többivel is elbírtam. Mi szerettem volna lenni? Mi más, mint apám buszsofőr. Erről nagyon hamar letettem így kerültem a vendéglátásba. Végül csak a volán mögött kötöttem ki, egy szállító vállalatnál dolgozom. Most, hogy kérdezi, így visszanézve az általánosban nem voltam közösségi ember, ez később a középiskolában változott meg.

– Mától még több barátja lesz de legalább annyi irigye. Bírni fogja?

– Hála Istennek barátokkal eddig is el voltam látva, az ezután „érkezőkkel” is megbirkózom valahogy. Mit lehet tőlem „irigyelni”? A sok munkát? A negatív tulajdonságú embereket igyekszem kizárni az életemből, nem tudok mit kezdeni velük. Nagyon számítok a családi háttérre, a barátaimra és főképpen azokra, akik a választáskor megbíztak bennem. Remélem nem fogok csalódást okozni senkinek.

– Nem kínált és nem ajánlott programot. Azt mondta az emberek között kell élnie, ez a legfontosabb. Ma is így gondolja?

– Kézzel fogható újítással, fejlesztéssel kapcsolatos programom nem volt, hiszen azok a jelölttársaimnál olvashatóak, megtalálhatók voltak. Szakítottam az eddig megszokott hagyományokkal, ígéretek és programok nélkül is sikert értem el. Ez azonban mindannyiunk sikere, mert a falusiaknak kell a törődés, az apró figyelmességeket is meghálálják. Tudom, hogy mi az emberek véleménye, sokat beszélgettem velük az utcán, boltban, mindenhol, ahol lehetőség adódott.

Kíváncsi voltam, mit gondolnak. A többség azt, hogy „ez is ígér mindent, aztán el is feledkezik róla”. Persze ez túlzás, mert szerintem, aki indul egy ilyen megmérettetésen, komolyan is gondolja. Sokszor nem rajta múlik ha valami nem sikerül.

Azt szeretném, ha majd a munkám után mondjanak véleményt. Ezután is sok időt szeretnék a lakók között tölteni, hiszen a személyes jelenlét rettentően fontos a mai elhidegült világunkban.

– Van-e amit a választói útravalónak a lelkére kötöttek? Valami, ami a legfontosabb elintézni valók közé tartozik.

– Kimondott útravalót nem kaptam, tudták, hogy tisztában vagyok mik azok a dolgok, amelyek régóta megoldásra várnak. Nagyon jól tudom, hogy vannak sürgős esetek, de nem szeretnék semmit elkapkodni, mert annak soha nincs jó vége. Minden eddigi intézkedést alaposan át kell néznem, beszélni azokkal az emberekkel, akik szakértői annak a dolognak.

Nem szeretném kampányszerűen belevetni magam csak, hogy minél előbb tudjam mutatni: lám milyen ügyes vagyok. Olyan embereknek a segítségére számítok, akikkel megtaláljuk közösen a legjobb megoldást. Sokan mondták, hogy ne változzak meg, maradjak ilyennek, amilyen most vagyok.
Pár feladatot felsorolnék, amelyek nem ismeretlenek az itt lakók számára:

• A Szabadság út felújításra vár. Százhalombatta szerencsés, mert útjainak majd 100%-a betonozott, de ezeket idővel fel kell újítani. Először a fő útvonalakon, de a kisebb utcákhoz több évtizede nem nyúlt senki.

• A Panoráma utcában nagyon fontos lenne a szennyvíz elvezetése.

• A RÉV ABC tulajdonjoga több mint egy évtizede nincs tisztázva. Annak idején a tulajdonos Budavidék Áfész azzal a kikötéssel adta a városnak, hogy az épületet csak közösségi célra lehet felhasználni. Több próbálkozás is volt, de mint élelmiszerüzlet nem vált be. Lassan, de biztosan tönkre fog menni ha nem találunk egy olyan célt, ami a feltételnek megfelel, és még hasznot is hoz. Mindennek az akadálya, hogy az épület városi, az alatta lévő földterület állami tulajdonban van. Ezen bukik el minden próbálkozás.

• A Matta kertnél a parkoló és közösségi tér kialakítása nem egyszerű dolog. Nagyon meg kell gondolni, mert rengeteg pénzbe kerül. Eldöntése több időt vesz majd igénybe.

• Sirály játszótér: új játékok beszerzése, a régiek felújítása, és a terület bővítése. Bevallottanitt nagyon számítok az odajárók munkájára. A vízátemelő magasságában lehetne kialakítani kutyafuttatót, itt is számítanék a kutyásokra.

• Dunapart: ez a rész már évtizedek óta milliókba kerül a városnak, holott nem a saját területe, hanem a KÖVIZIG tulajdona, akik semmit nem hajlandók tenni, pénzhiányra hivatkozva a terület rendbetételére. Ilyen a veszélyes fák kivágása, újak ültetése, és a fűkaszálás. Erre készítettem egy éve egy közvélemény kutatást, aminek az lett az eredménye, hogy csak a láthatóan beteg, veszélyes fákat kell kivágni és pótolni, valamint fűkaszálást végezni.

– Mi az, amit hiányolt eddig az Óvárosban és milyenné szeretné változtatni?

– Egy vendéglátóipari egység létrehozása tudom nem az önkormányzat hatáskörébe tartozik, de nagyon hiányzik egy kulturált szórakozóhely, ahova a fiatalok és a családok is be tudnak ülni. A Zenálkó Közösségi Ház valamikor mozi is volt. Szerintem moziesteket lehetne szervezni, mert egy film igazán ott élvezhető. A Csónakos lakóparkban korábban nyitottak szakboltokat, pékséget, cukrászdát, zöldségboltot, de valamilyen módon nem működött.
Szeretném, ha minden korosztály megtalálná a faluban az érdeklődési körének megfelelő elfoglaltságot.

– A legnagyobb kérdés: mi lesz a civil életével, a civil programokkal?

– Természetesen megmaradnak, sőt igyekszem a barátaimmal még több programot kitalálni és megvalósítani. Ilyen az Óvárosi Foci kupa, a Palacsinta parti, a Duna parti, a gyermeknap, jótékonysági sütemény vásár, Batyus bál.

A karácsonyfa állítást is színesebbé tettük. Ezek az események voltak a legsikeresebbek. A sor remélhetően 2020-ban bővülni fog. Az Óvárosi Papírkutyák baráti társaság egyesületi szintre hozásával még több segítséget kaphatok, de természetesen minden egyes program szervezésében és kivitelézésében kiveszem a részem.

– A képviselő testületben lesz-e Ön a mérleg nyelve, hiszen független civilként lett képviselő?

– Ez az a kérdés, ami az adott helyzetben fog eldőlni. A 10 ellenében nem lehetek a mérleg nyelve. Én elsősorban a falu javát képviselem, de természetesen kompromisszumkész vagyok, ha úgy tudom elérni a célom. Tisztában vagyok vele, hogy mint teljesen új ember, tapasztalatok nélkül, nem könnyű öt év elé nézek. Szeretném ha az óvárosiak és én is úgy látnánk, ha elégedett nem is lehetek, mert a munkának soha nincs vége, de megtettem, amit lehetett.