Maros menti üdvözlet

A marosludasi Hajdina Táncegyüttes vendégszereplése

– Szegedinácz Anna –

A fellépés napján – szombaton reggel – találkozhattam erdélyi vendégeinkkel az óvárosi Zenálkó Etel Közösségi Házban. Tóth Sándort, a Hajdina Táncegyüttes vezetőjét kértem meg, mutassa be az újság olvasóinak a közösséget. Honnan jöttek, mikor alakult a csoport, milyen korúak táncolnak benne? Repertoárjuk milyen táncokat tartalmaz? Hol léptek, lépnek fel otthon és külföldön?

– A Hajdina alapítója, vezetője vagyok 20 éve. A táncegyüttes Marosludason alakult 1999. november 9-én, egy gyönyörű, napsütéses vasárnap délután. Első táncoktatóink voltak: Iszlai Camill Zsolt, majd Kiss Szilárd – aki átjött a határon és Matyóföldről hozott a lányoknak karikást. Szilárdot követte még öt táncoktató pár, mígnem 2012 óta Marosvásárhelyről, a Maros Művészegyüttestől, a férfi csoport tánckarvezetője Farkas Sándor Csaba, és Kásler Magda vették át a napjainkban már négy korosztály részére történő népi táncoktatást. Őket a magyarországi néptáncvilága is ismeri, szereti, mi több: csodálja.

Marosludas Erdélyország szívében van Kutasföld északkeleti peremén. Ott, ahol Aranyosszék, Küllő-Marosszék és Mezőség megérintik egymást.

Az 1960-ban várossá nyilvánított településünket több nemzetiség lakja. Az 1920-as népszámlálási adatok szerint még a 4632 főből 3116 magyar volt, a román lakosság száma pedig 1385 fő volt. A 2011-es adatok gyökeres változást mutatnak a népesség arányaiban. A várost a hivatalos adatok szerint 3557 magyar, 10108 román, 964 cigány, 10 fő egyéb nemzetiségű lakos lakta. 681 személyről nem volt információ. A lakosság összlétszáma 15328 fő volt. Manapság sokan vállalnak munkát külföldön.
Marosludas Maros megye Észak-Nyugati részén van, a Maros jobb és bal partján. Hozzá tartozó kistelepülések: Andrássy-telep, Csorga, Csorgó, Eckentelep, Maros­gezse és Mezőalbisi telep.

Marosludas magyar lakosságú betelepítése 114 éve fejeződött be, Magyarország 15 vármegyéjéből. A legnagyobb tömb – 17 család – Bukovinából érkezett. A 90. évfordulót még Katona Sándor – az Andrássy-telep református lelkésze – szervezte meg, a 100. és 110. megemlékezést pedig a Hajdina Kulturális Egyesület. Akkor kristályosodott ki, érett meg bennem, hogy apai dédmamám bukovinai hajadonként érkezett ide.

Ősztől bukovinai székely táncokat fogunk tanulni és megismertetni a tánckedvelő közönséggel.
Református és római katolikus templomunk van az Andrássy-telepen, valamint a 7. Napot ünneplő Adventista Imaház és felépült az orhtodox templom is, amely épületegyenlőre a belső ikonfestésnél tart.
A Bánffy-kastély Marosgezsén, Magya­rózdon pedig a Pekry-Radák kastély, Me­zőzáhon az Ugron-kastély, illetve a Me­ző­záhi mezőségi sztyeppei bazsarózsa érdemel különös figyelmet a közelebbi településeken.

A Hajdina táncegyüttes – induláskor – kilencedikesektől 24 éves korig szerveződött. A csoport kezdetben az akkor divatossá vált táncház jelleggel indult volna, viszont az első összejövetelkor kiderült, hogy magasztosabb távlatok elő néznek, és ez így is konkretizálódott, vált kézzelfoghatóvá.

Még egyetemista voltam, amikor 1993-ban elindult a „Gyöngykoszorú” mozgalom Maros megyében. Az 1100 éves évforduló tiszteletére az érdekvédelem – RMDSZ – javaslatára 11 fát ültettünk akkor a városi temető szélén.

Jómagam kezdeményeztem a magyar néptánc iránti érdeklődés feltárását, promotálását, Marosludas és vonzásköre településein élő gyermekek, ifjak számára. A mozgalom célja megismerni és megismertetni néptánckincseinket a több nemzetiségű településeken. Ma már a GYÖNGYKOSZORÚ találkozók a Maros megyei csoportok találkozói, melyet 26. alkalommal rendeztek meg megyénkben ebben az esztendőben. Ezeket a tánccsoportokat többnyire a Maros Művészegyüttes és Bekecs Néptáncegyüttes táncosai készítik fel. Színpadi koreográfiákat is állítanak össze.

– Hol gyűjtöttek, milyen települések tánckincseit építették be repertoárukban?

– Erdélyország népi tánckultúrája rendkívül gazdag. Szinte minden falunak, településnek van saját tánca, melyet a legidősebbektől igyekeztünk felgyűjteni. Fontos, hogy a tánc, a zene, a ruha autentikus legyen. Bizony előfordult, hogy egy előadáshoz kölcsön kellett kérni ruhákat, így például a Maros Táncegyüttestől, hogy a produkció hiteles legyen.

Kutasföldnek neves gócpontján található városunk. Délen 30 km-re van Magyarla­pád. Sajátos énekei, táncai vannak. 2002-ben Dóka Sándor és Magyar Andrea kolozsvári táncoktatókkal sajátítottunk el. Van egy legényes, az istvánházi legényes, amit csak a Maros Táncegyüttes és a Hajdina mutatott be előadáson. Azonfelül magyarózdi táncok is repertoárjaink között szerepelnek.

A Maros kettészeli Marosludast. A bal partján Maros-Küküllő vidék – ahol pedig a folyóba torkollik a Ludas patak, annak bal oldala a Székelymezőség része. 5 km-re Marosludastól az Aranyos folyó ömlik a Marosba. Ez a vidék az Aranyos szék.

Marosludastól 6 km-re találjuk Gerend­keresztúrt. Táncait 2007-2008-ban dolgoztuk fel színpadra.
Szigetszentmiklóson láthattak a nézők székelymezőségi táncokat, amelybe be lett toldva egy hajdani lóvásár, persze feldolgozva a tánc nyelvén. Bemutatott műsorunk koreográfiája mezőpaniti és mezőkölpényi táncokra van építve. Tipikus székelymezőségi táncok Mezőpanit és Mezőkölpény táncai. A két település viselete teljesen elüt egymástól. Tegnap és ma is színpadra visszük magyarpalatkai mezőségi táncokat. Ma­gyar­palatka lakossága szinte arányosan magyar, román és cigány. Koreográfiában ötvöződnek a három etnikum táncai.

A Maros mentén lakunk, tehát vannak marosmenti táncaink is, mint a neves vajdaszentiványi, magyarói táncok.  Tőlünk alig 20 km-re a Nyárád ömlik a Marosba. Nyárád mentéről is érkeztek betelepülők Andrássy-telepre, óhatatlanul kell ismernünk a Nyárád-menti táncokat is. Táncrendjeinkben nyárádselyei, nyárádmagyarósi, jobbágytelki táncok is feltalálhatóak.

A ma esti táncpanoráma programon láthatnak a nézők tőlünk kalotaszegi táncokat. Kalotaszeg 40 falujának külön táncai vannak. Amit ezekből a Hajdina színpadra visz, két-három falu táncaiból állítják össze. A tiszta, egy település táncait, a neves kalotaszentkirályi nyári tánctáborokban lehetséges megismerni, elsajátítani. Azt is csak részben, hiszen erre nem elégséges ennyi idő, no meg a tánctábor célja sem ezt szolgálja.

A csoport történetéhez tartozik, fontosnak tartottam, hogy először tanuljunk, fejlődjünk, érjünk el egy olyan tudásszintet, amit már méltányos, érdemes közönségnek megmutatni. Úgy gondolom, mindenhez fel kell nőni. A kezdet kezdetén nem törekedtem a gyors fellépésre, úgy gondoltam, a dolgoknak meg kell érni ahhoz, hogy igazi értékek szülessenek.

2000-ben Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában rendezett tánctalálkozóra meghívtak bennünket is. Ragaszkodtak hozzá a szervezők, hogy mi is fellépjünk a „Gyöngykoszorú” találkozón. Korainak találtam, de mégis felléptünk. Hatvanan táncoltunk a színpadon 5-6 évestől 41 éves korig. Én voltam akkor 41 éves. Ugyancsak 2000-ben – egy más alkalommal – szintén meghívást kaptunk, Vámosgálfalvára. Megjelentünk, de elmondtam, tapasztalatot gyűjteni jöttünk, nem állunk színpadra.
2002-től hoztuk csak táncainkat Ma­ros­ludas lakosai elé.

2002. szeptember 15-én rendeztük az Első Marosludasi Gyöngykoszorú Népdal, Népviselet, Néptánc Találkozót. 2002. december 7-én koprodukcióban a 10 éves marosvásárhelyi Boróka Néptáncegyüttessel táncszínházban mutattuk be, amit addig elsajátítottunk.

– Milyen témájú műsorokat vittek színpadra, alakítottak?

– Magyar szakos és római katolikus hitoktató tanár vagyok. Párhuzamosan, didaktikai teológia, magyar nyelv és irodalom képzésben is részesülhettem. A középkor egyik irodalmi műfaja a certamen (latinul), magyarul vetélkedés. Leggyakoribb, legtisztább formája a két elem, két személy közötti vita, nem ritka az sem, amikor több személy vetélkedik igazáért. Lényege mindenképpen a drámai feszültség és a dialógus, melyekkel új elemet visz a középkori szépirodalomba. Pl. Bor és víz vagy élet és halál. Színpadra állítottam először a „Bor és a Víz” vetekedését. Táncoktatónk akkor Füzesi Albert volt, a Maros Művészegyüttes volt táncosa, férfikar vezetője. Következő táncszínházi előadásunkon Petőfi versét – „Falu végén kurta kocsma” – dolgoztuk fel. Ezt követte a HÁROM A TÁNC… HÉT ÉV UTÁN, amelyben a diszkó és a népi tánc vetekediik és egyértelmű, hogy itt a néptánc diadalmaskodott!

2008-ban hallottam először a rádióban Hamvas Béla: „A Bor filozófiája” írását. Színpadra vittük. Akkora sikere volt, még a sajtó is közölt róla írást. Sok meghívásnak kellett „igent” mondanunk. Olyan bevételhez juttatott bennünket, vásárolhattunk belőle hangosítást.

Egy művészeti csoport életében fontosak az emberi kapcsolatok. A találkozók, fellépések mindig alkalmat adnak arra, hogy új szereplési lehetőségek adódjanak. Segítheti a munkánkat, építheti a jövőnket.
Erdélyben működik az „Erdélyi Antológia”. Pályázni lehet oda. Szakbizottság bírálja el az anyagot. Miklós János és felesége Zsuzsa hat rendbonchidai népi viseletet és tízenegy magyarszovátit készítettek.

Ennekelőtt kölcsön viselettel igyekeztünk az egykori falu világának hiteles, élethű visszaadására. Fontos és szükséges segítenünk egymást.

– Milyen pénzforrások, támogatások teszik lehetővé az együttes tevékenységeit?

– A „Csoóri Program” égi adományként hullott ölünkbe, megannyi határon túli, határon belüli profi és amatőr táncegyüttes számára. Felleltározták a Kárpát-medencei tánccsoportokat.
2017 és 2018-ban-ban sikeresen pályáztunk, és nyertünk támogatást. Önerőből nehéz biztosítani minden feltételt, hogy a zene, a tánc, a ruha, kellékek hitelesek legyenek. Az anyagi támogatás ezért nagyon fontos.

De kezdjük a legelején: induláskor a Szülők, kisebb vállalkozók által keztünk el „élni”. Aztán a nagyobb méretű rendezvényeink, meghívottaink nővekvő száma, a mások tapasztalata megláttatta, hogy „pályázni” kell! És pályázni kezdtem a BGA Zrt-nél, a Communitás Alapítványnál, a megyei és város Önkormányzatnál, Állami Nagyválalatoknál, kisebb válalkozóknál. Ezek sok munkát igénylő aktvitások, de szükségesek. Ezért pályázatíró hétvégi tanfolyamokra jártam el.

– Hol vendégszerepeltek, milyen meghívásoknak tettek eleget?

– Itthon, itt Erdélyországban – még leszűkítve Maros megyében – rendszeresen részt vettünk a „Gyöngykoszorú” találkozókon.

Kézdiszentléleken, Perkőn van helyszíne az Erdélyi Gyermek és Ifjúságyi Tánccsoportok találkozójának – a Kovászna-megyei Alkotások Háza szervezésében – 38 tánccsoport részvételével.

Csíksomlyón több ezer székely lány öltözik be székely népviseletbe, úgyanúgy férfi is. Az Ezer Székely Leány Napja a tánc, az imádság és a népviselet ünnepe. „Hitében erős, erkölcsében tiszta, önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk”. Elődeink által megfogalmazottakkal egyetértve, Székelyföld legnagyobb hagyományőrző ünnepén Csíkszereda Megyei Jogú Város szervezőtársa a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A találkozóra a Hármas-halom oltáránál kerül sor. Több mint harminc néptánccsoport tart ott bemutatót. Itt élhető, tapasztalható meg leginkább, hogy: „a tánc a lélek kisugárzása”. Isteni jóság, szeretet árad a táncosoktól a színpadról.

Határon túl első alkalommal 2006-ban Nagydorogon vendégszerepeltünk.

Battán 2007-ban jártunk először, kalotaszegi és mérai táncokkal. Másodszorra 2008-ban, majd 2014-ben, és most negyedszer – 2019-ben – ismét itt lehetünk. A Summerfestre bordó és fekete pólókban jöttünk. A szívük fölött a HAJDINA címer, rajta magyar és székely rovásírással: Hajdina. Marosludas 1999. február 9. – az alakulás éve, hónapja, napja.

Felléptünk 2009-ben Úrhidán – az Úrhidai Napok kapcsán – Székesfehérvár mellett. Illetve Székesfehérváron a XIV. Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztiválon. Örülünk annak, hogy Magyarországon szeretik, sok táncát táncolják is Erdélynek. Számunkra külön megtiszteltetés, elismerés, hogy annyiszor itt lehetünk. Emellett felléptünk Görögországban Korfu-szigetén. Törökországban, Sindirgiben, Olaszországban Riminiben. Németországban Drezdában, Boldog Gizella búcsúján. Kárpátalján, Tégláson a Szüreti Fesztiválokon. A vajdasági Ludason a „Ludas Matyi” Kulturális Egyesület fennállásának 15 éves évfordulóján 2012-ben és 2016-ban.

– Az utóbbi időkben hallom, hogy sorozat szerű táncszínház előadásokkal jelennek meg. Melyek ezek?

– Az elmúlt években feldolgoztunk – Kásler Magda irányításával színpadra állítottunk – adventi, karácsonyi szokásokat. Az idén ennek VI. részét mutatjuk be, az Angyalok Hirdeték címen. Feldolgozunk farsangi szokásokat. Alsófalvi, Felsőfalvi, Szovátai, Parajdi gyűjtéseket.

Városunkban az elemi iskolások diákjai tanítóik révén, közreműkődésükkel évek óta a művelődési házban mutatják be együttes és külön-külön osztályonkénti farsangi programjukat.

Iskolánknak vannak kapcsolatai a Debreceni Református Egyházzal és a Rákóczi Alapítvánnyal. Ennek köszönhetően ebben az esztendőben 50 gyermek volt itt Magyarországon látogatóba.

2013-ban Petőfi szobrot avattunk Maros­ludason. Az idén koszorúzás előtt három órával már Kossuth nótákat hallhattunk a városi művelődési ház terén, a megemlékező ünnepi műsor előtt. Mi több, a táncosaink kivonultak a térre és szabad táncot ropva, énekszóval, szabad, kötetlen táncokkal fogadták a Petőfi-szobortól érkezőket.

A Magyar Örökség Alapítvány – Szigetvári József – felajánlotta, közösen olvastuk fel a Himnuszt január 22-én a Magyar Kultúra Napján. Lélekemelő perceket élhettünk át. Megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját – 2010-től. Megüljük a Hajdina születésnapját. Részt veszünk a Marosludasi városi ünnepségeken – mint a Marosludasi Napok, és Marosludasi Őszi Napokon is. Megünnepeljük Március 15-ét – a Forradalom és Szabadságharc emlékére.

A Hajdina Kulturális Egyesület szervezi a Magyar Szorvány Napja megünneplését, ez időpont körül van fennállásunk évfordulója is.

Ünnepelünk a karácsonyi ünnepkör idején. Az elmúlt évben – advent 3. vasárnapján – mutattuk be a táncszínházunkkal „Az Angyalok hírdeték” feldolgozott adventi és karácsonyi szokások táncszínház jellegű műsorunkat, az 5. részét. Az idén készül el a 6. rész.

– Gondolom, ehhez több korosztály közreműködése kell?

– Igen. Négy csoportban tanulják meg mindazt, amitől a család, rokonok, barátok, közönség szívét a boldogság sugarai ragyogják be. Az indulás után – 2000 tavaszán – első hajtását bontogatta a Hajdina. 1-4. osztályosokból megszületett a Pohánka Néptánccsoport. Most 5.-8. osztályosok.
2011-ben újabb hajtás indult a Tatárka Néptánccsoporttal, az 1-4. osztályosokból. 2017-ben pedig a 3, 5-6 évesekből alakult meg a Haricska néptánccsoport.

– Minden ideérkezett csoportot megkérdeznek, hogy mit szeretnének a jövőben másként. A Hajdina?

– Örömmel jöttünk Battára ismét. Jó lenne, ha a következő alkalommal a 10 perc fellépési lehetőségnél többet kapnánk. Bővebben szeretnénk bemutatni, elmélyíteni azt a csodálatos erdélyi folklór kincset, értékeinket, amelyet nem adunk fel semmiért, senkiért!

*

A beszélgetés után módom nyílt megszólaltatni egy táncost is, Kiss Gellért István állt kötélnek, bátran.

– 2000-től táncolok a Hajdinában. Rajtam kívül csak Csabi ilyen régi táncos. Hétfőn érkeztünk és itt a Zenálkó Közösségi Házban kaptunk szállást. Nagyon tetszett a Forrás Táncegyüttes műsora.
Szigetszentmiklóson 25 percet táncolhattunk, Indonézia, Oroszország, Kanada mellett. Szép emlék marad számunkra a szigetszentmiklósi fellépés. A csoportban ketten vagyunk egyetemisták, a többiek szakközépiskolások. Köszönjük a meghívást és szeretettel várjuk szeptemberben Marosludasra a Forrás Táncegyüttest.

*

A beszélgetés után a táncosok gyorsan megreggeliztek, mert várta őket a BKK az esti fellépés próbájára.