Historia Domus

Perjés Béla százhalombattai plébános feljegyzései
1945. február 18.

Szomorú nap a „Historia Domus” lapjain. Bakodi Ernő plébános úr halálának a napja. A szörnyű idők, állandó izgalmak nagyon erősen megviselték. Február 15. csütörtökön este már meghülésről panaszkodott. Pénteken ágyban maradt. Vasárnap délben ½ 1 órakor már halott volt. A szentkenetet Bajront László görögkeleti plébános adta fel. Halálos ágya körül ott voltak azok akiket nagyon szeretett a „kalot”-istái, közülük aki leghűségesebben kitartott mellette a legnehezebb időkben is Miákics Ferkó. A község pap nélkül maradt, nem volt pap, aki a szeretett plébánust eltemette. Bár úgy volt, hogy a görögkeleti plébános temeti, akivel baráti viszonyban élt. A görögkeleti lakók versengtek azon, hogy az ő papjuk temesse, mert ők is nagyon szerették. A „kalot”-isták azonban ebbe nem nyugodtak bele. A fiúk nem törődtek semmiféle veszedelemmel (elfogatás, robotra hurcolás, vagy esetleg még nagyobb veszedelem: a végleges elhurcolás), csónakon átkeltek a Dunán Tökölre Szabó Ferenc pápaikamarás, esperes úrhoz, hogy a halálesetet jelentsék és a temetésre felkérjék. Neki azonban tilos volt a közösséget elhagyni és Szente Imre káplánt küldötte maga helyett. Átkelési nehézségek miatt azonban ö is késett. Közben Érdre is elmentek papért. Az elszánt fiúk azt mondolták, hogy a hátukon is elhozák, ha nem akar jönni.

Az isteni gondviselés azonban gondoskodott papról. Dobosi Ferenc agárdi lelkész menekült Agárdról (kiürítés miatt), éppen a temetésre érkezett. Ő végezte a temetést. Szente Imre mondott szentbeszédet, Lehotag János Érd-ófalui plébános pedig az éneket vezette. Így három pap kísérte utolsó útjára a falu plébánosát.

A temetés 2 órakor volt. Valóban ott volt a szeretett lelkipásztor sírja mellett a falu apraja-nagyja, baltáskülönbség nélkül: valóban a falu Atyja volt az eltemetett Plébános Úr: Bakodi Ernő. 1897. nov. 16-án született Szárföldön (Sopron m.). 1926. jún. 20-án szenteltetett pappá. Állomáshelyei: Perkáta 1926-28. Barancs 1928-29, Sárbogárd 1929-30, Nagytétény 1930-32, Tököl 1932-34, Székesfehérvár-Viziváros 1934-35. – Százhalombattai lelkész 1935-1945 február 28. R.i.p.

1945. március 3.

Dömötör István, esperes-plébánus úr megbízásából Perjés Béla gyáli lelkész vette át ideiglenesen a curatiat. Szombaton érkeztem meg Százhalombattára.

1945. március 4.

Első Szentmisém. Kértem a híveket, hogy a beszenteletlen halottakat, akiket bármilyen okból nem pap temetett (aknázás, tilalom) jelentsék litánia után s majd közösen fogjuk őket beszentelni. D. u. keresztút – titoksorsolás.

1945. március 8.

A feldúlt irattárat próbáltam legalább az irodában rendezni. Szinte lehetetlenség. A „Historia Domus” második kötetét (1940. dec. 31-től) nem találom. Lehetséges még, hogy elökerül. Az irodát amennyire lehetett lakhatóvá tettem. Üvegezést is sk. végeztem.

1945. március 10.

Dunafüreden agyonlőtt házaspárt temettem. Amint a temetést végeztem, nem is messziről erős ágyúzás volt hallható. Még mindig közelben a front. Ki tudja mi lesz még velünk? – Jóformán a plébános úrnak mindenét elvitték. Jelenleg én is a hívek adományaiból élek. Egy család főz rám, a hívek pedig természetben adják le adományaikat. Én legalább is így tudom.

1945. március 15.

Szomorú március 15-e. A szentmisét 9 órakor tartottam. A hősök emlékművére egy koszorút kötöttem és ráhelyeztettem. Mire a hívek a szentmisére érkeztek, már ott volt a koszorú. A templomra kitűzettem a nemzeti színű lobogót és feltetettem az országzászlót. Az evangélium a szentmisében a feltámadásról szóllott. Ennek a kifosztott, tönkretett koldúsországon is csak már a csodatévő kis Jézus segithet. – Hétfőre Érdre rendelték a falu „Nemzeti Bizottságát” ill rendelték volna, la lett volna. De bizony itt még semmiféle párt nem alakult meg és így nem delegálhattak 6-6 tagot ami alkotná a nemzeti bizottságot. Hivatalos helyben meg is jegyezték, hogy Százhalombatta szabotál és a németeket várja. – Én nem gondolnám. Itt a nyilas-keresztes párt sem alakult meg „anno dacumal”. Hála Istennek – „el ne kopogjuk” – a jó Battaiaknak nem sok érzékük (vagy kedvük?!) van a politikához, ők dolgozni szeretnének. Megalakult a kommunista párt, alakulóban a szoc.dem. párt és mozgolódik a kisgazdapárt. Szóval pártban már nincs hiány, csak azt nem tudom, hogy kik lesznek a párttagok mert nem hiszem, hogy a lakóság az összes pusztákkal, majorokkal asszonyostul, gyerekestül, szerbekkel együtt több volna mint 900. Fontos az, hogy a pártok megvannak.

1945. márc. 20.

Nagyban készülődünk a nagyhétre. Estéről-estére próbáljuk a „Passio”-t. A próbákra szívesen, lelkesen jönnek Végtelen jó hívek ezek a battaiak. A fiúk ma halat fogtak és halászlét főztek nekem. Kapóra jött egy vendég paptestvér is kinek nevét csak azért nem irom le, mert az itt következő szomorú historia vele történt meg. Megkért, hogy ne mondjam el senkinek. Ezt meg is tettem, de azt nem tudom megállni, hogy az utókor számára meg ne örökítsem. Testvér, ki esetleg majd ezeket a sorokat olvasod sokat tanulhatsz belőle. Az orosz megszállás előtt „principalisa” a „testvért” kb. a következő megokolással tanácsolta el a plébániáról, ahol eddig hűségesen dolgozott (ezt nem ő mondta, ezt én tudom): próbáljon megélni volt tanítványiból még, hogy természetben kérje a tandíjat. Magyarázatot is fűzött hozzá: a hívek még úgy is úgy tudják, hogy a plébános forrásai kimeríthetetlenek: ő tehát nem igen kérhet a hívektől, mert neki nem hiszik el, de ha ő külön van neki adnak.

A komikus és az eset csattanója az, hogy ugyanaz a Principális egyik koronán kijelentette, hogy ő nem fél a kommunizmustól sem, az orosz inváziótól sem, mert őt a hívei akik szeretik eltartják. A facitja a koronán való felszólalásnak az volt, hogy tessék úgy nevelni a híveket, hogy bennünket szeressenek. Nekem már akkor gyanus volt ez az önhittség. Az elbocsájtott testvér pedig házról házra járt és a hivek jóvoltából, szerető segítségéből élt a mai napig az egész télen.

Szomorú papi élet. Mármint nem azé a hívek szeretetét élvező testvéré, hanem amazé. Ezeket nem pletykakedvből írtam be a „Historia Domus” lapjaira, hiszen név nélkül; soha talán senki el nem olvassa, de érzem, hogy meg kellett örökítenem. Tanuljak én is és az utánam következők is belőle. Még jobban kezdem érezni, hogy miért szakadt ránk az Isten verése: a vojna. – A kis plébánia kertét elkezdtem felásni: az ásást már tizen fejeztük be: katolisták, lányok. Segít a jó Isten a hívek által. Lementünk a Dunára egy kis tüzelőt „zabrálni”, mert már fogytán van. Az áldott Duna bőven hozza a tüzelőnek valót: gerendák, fák, dárdák stb.

Március 25. Virágvasárnap

Gyönyörű szép tavaszi reggel. Tegnap d.u. egy budatétényi kapucinus atya jött veteményező magokért. Szállást kért. Természetesen örömmel adtam. Itt is maradt és segített másnak a gyóntatásnál. Igy gondoskodott a jó Isten idegen gyóntatóról. A templom, minden háborús nehézségek ellenére szépen megtelt, amit legjobban bizonyit a perselypénz 326.90 P. Mise alatt a Pater (P. Felicián) gyóntatott. 8 órakor ő is mondott szentmisét, azon is elég szép számmal voltunk. A 10 órai szentmisén barkaszentelés. A passió is elég szépen ment. (Fájdalmasszűzpéntekén 130 asszony, ­leány gyónt.) D.u. keresztül szentbeszéddel. Szintén tele a templom. utána két magyar katonát temettem ill. szenteltem be.

Április 1.

Húsvétvasárnap. 3 vagy 4 év óta tegnap nagyszombaton tartottuk meg először ismét a fényes nagy körmenetet. Jó hosszú volt: a vége már belenyúlt jól a sötétségbe (Elsötétités oh!) Gyertyákkal, lámpákkal világos körmenet kígyózott a „főutcán” és boldogan, mégis a meghatottságtól könnyes szemekkel énekeltünk: Feltámadt Krisztus e napon Alleluja … ! A nagyhét „teljes fénnyel”, azon minden szertartás megtartásával ünnepeltetett meg. Husvétvasárnapján tömött templom. Deo gratias!

Április 23.

Megyéspüspök Úr a mai napon 67/1945. sz. leiratával tudomásul véve a ker. esp. intézkedését, mellyel Százhalombattai lelkészség ellátását rámbízta, administratornak kinevezett.

Május 15.

Dömötör István ker. esperes volt két napig vendégem, a plébánia átadását beszéltük meg.

Május 21.

Pünkösd hétfő. Kb. 120 battai indult Ercsibe zarándokútra a Szűzanyához. Legfőbb kérésüket (a faluból elhurcoltak hazatérését) terjesztettük elébe.

Május 23-26.

Ercsiben tartottam lelkigyakorlatot a nagylányoknak és az asszonyoknak.

Május 31.

Úrnapja. Teljes körmenet.

Június 17.

Elsőáldozás napja: kb. 2 hónapja készítgetem a kicsinyeket a nagy napra. 60 elsőáldozó van, mert tavaly is elmaradt. Szentmise után közös reggeli. Békebeli! Kis ünnepség.

Június 20.

A Franciska-pusztai elemi iskola fenntartására földingatlant igényeltünk. A helybeli F.B. 8 kat. holdat megadott: Ercsi elutasította kérelmünket arra való hivatkozással, hogy a felekezeti iskolák rövidesen meg fognak szünni. A Földigénylő B. elnöke: Szerdahelyi! Katolikus ember! (Későbbi kiegészítés 1948-ból itt más színű tollal: „Már meghalt! – Neki is jutott a sok földből egy sirhely.”)

Július hó 15.

Egyháztanács, mint iskolaszék gyülést tartott, melyben elhatároztuk, hogy a franciskai uradalmi iskolát az Egyházközség veszi át. Deo gratias.

Augusztus 12.

150 személyes egyházközségi vacsora a templom és az iskolarenoválás javára. 17.000 P bevétel. A külön gyüjtés eredménye eddig szintén 17.000 P. Ez az összeg elkezdeni a javitásokat kevés, viszont semmit se csinálni: sok. A szerb templomra 10.000 P-ös adományok hullanak, nálunk 120 filléres is volt. Pontosan egy varrótűnek az ára. Egy skatulya gyufát már nem lehet venni rajta. Ugyanazok, akik egy-egy fröccsöt, vagy ½ decit vagy egy-egy korsó sört minden nagyobb megrendülés nélkül eresztenek le a torkukon (50-80 P) Istenem, mikor lesz már a mi népünk „maturus” vallási téren is. – A vacsorán „kalász lányok” szolgáltak fel és adtak helyes kis műsort.

Aug 15. Nagyboldogasszony napja

Kalász tagfelvétel ill. avatás. 15 lány tett igéretet és kapta meg a jelvényeket. Isten segitse őket. Előtte 2 este szentbeszéddel készítettem őket elő.

Szeptember 19.

Ifjusági szentségimádási napot tartottunk a kalok intenciója szerint. Kalász lányok, még a hívek is szép számmal jelentek meg. A férfiifjuság nagyon gyéren. Szomorú kép. A magyar férfiifjuság nem akar imádkozni? Nem hiszem, hogy ez volna az általános kép.

Október 3.

A templomrenoválás kezdete. Keserves tárgyalások, szemtelenségek után az ácsok elkezdték az állványozást.

Október 12.

Megkezdődött a kőműves munka. Mindegyik kőműves 2-2 napot igért. Éppen ideje, hogy megkezdtük a templomrenoválást. Az aknázásból megrongált toronyból féltéglák hullottak le és kezdett nagyon veszedelmessé lenni a helyzet. Az íveket az aknázás erősen megrongálta. Az alsó toronynyilás ívet annyira szét(…), hogy falazással kellett alátámasztani és így az ablaknyílás is kisebb lett. Ugyanez a helyzet a facios zsalujával is. Itt kőműves munkák oroszlánrészét Vlkovszki Ferenc és Tunkel János végzik.

Október 28.

Krisztus Király ünnepe. Ercsiben látott módon nagyon kedvesen ünnepeltük meg Krisztus Király ünnepét. Az Egyházközség, anyák, foglyok rokonai, ifjak, lányok, gyermekek képviselői mondták el imáikat Jézus Szíve szobor előtt. Igen szép számmal áldoztak.

November 3.

Befejeződtek a toronyrenoválási munkák. Kedves Olvasó, aki majd a Historia Domus ezen részét olvasod talán magad tapasztalásból tudod, vagy sohasem fogod megtudni mit jelentenek a fent leírt szavak. Pénz nélkül – s főleg anyagok nélkül templomot renoválni 4 hónapos frontot átélt faluban, alig pár hónappal a front után. A fuvarok megszervezése, mész, cserép, állványanyag, festék stb. Közben leégett Lehotzky borbély háza is állítólag a templomtetején dolgozó bádogosok okán v. a kőművesek. Ők viszont erősen állítják, hogy belső tűz volt. Dens scit! A szerbek biztosra állítják (tán még a szikrát is „látták”), hogy mi gyújtottuk fel a házat. Nos, de végre hála Istennek vége a külső renoválásnak. A bádogszepestől(?) kezdve a legnagyobb gerendáig a szó igaz értelmében nekem kellett összehordanom mindent. Dens videt!

November 11.

Az ercsiek közreműködésével illetve felléptével templomi hangversenyt rendeztem. Az ercsii gárda mint mindig most is kitett magáért. – Visszhang: sokan megbotránkoztak, sokan hiányoztak, – de akik ott voltak azok lelkiekben nagyon sokat kaptak.

November 24.

Választás. Négy párt indult: Független kisgazda polgári és földmunkás – Magy. Kommunista p. – Szoc. Dem. – Nemzeti parasztpárt. 58-89 a kisgazda győzelem. Meglepően sok a kommunista és a szoc.dem. – 7 szavazat esett a Polgári Demokrata Pártra is.

November 27.

Megkezdődött a Kalász lányok és az asszonyok lelkigyakorlata. A lányoké nagyon szépen sikerült 40-50 lány végezte a lelkigyakorlatot. Az asszonyok közömbössége szégyenletes. 20-30-an verődtek össze az esti lelkigyakorlatos beszédre. Nagyon lesujtott. „Et si angelus de coelo descendet …” Mit tegyek, hogy a tunyaságból közömbösségből kicsit felébredjenek.

December 1.

Elkezdtük a „Szent család szállást keres” ájtatosságot. Minden este más családnál gyülekezünk össze. Az ájtatosság sorrendje: 1. Adventi ének. 2. Szentségimádás 3. Szentbeszéd 4. Rózsafüzér 5. Adventi ének. – Utána beszélgetés.

December 16.

Ádventi megemlékezést rendeztem. Versek, adventi koszorú, betlehemes játékok, énekszámok, beszéd tették nagyon kedvessé az adventi estét. Vendég szerepeltek ismét az ercsiek: csodálatos hangulatos volt a betlehemezésük, és felejthetetlen Schäffer Gyuszi verse: Magyarok útja 1945-ben. Még a fegyelmezetlen battai közönség is szájtátva hallgatta.

December 23.

Végetértek a „szentcsaládolások”. Az eredményt lenézni majd „odaát” tudom. Mindenesetre a hívek között a visszhang reményen felüli. Rengeteg gyónó, áldozó. Nekem pedig felejthetetlen, hangulatos adventi estéket jelentett.

December 25.

Éjféli szentmise 12 órakor. – 8 órakor Franciskán sztmise. 10 órakor nagymise: Tóth György és Százhalmi István új templomatyák eskütétele.

December 31.

6 órakor szilveszteri ájtatosság. Volt miről beszámolni a híveknek. Hála legyen neked Istenünk ezért a zavaros fáradtságos, ezernyi veszéllyel teli évért is. Mit hoz a jövő év? Vederemo…!