Keresztelő az Óvárosban

Ortodox hagyományok

– Szegedinácz Anna –

A keresztényeknél – a hagyomány szerint – kereszteléssel vezetik be a megszületett gyermeket a közösségbe. Gyermek születése a családban öröm, mert a gyermek a legnagyobb kincs. Ha gyermeke van az embernek, úgy érezheti, nem élt hiába. Amikor már nem lesz – visszatér pihenő helyére –, élete folytatódik, a gyermekben ölt testet.

A keresztény közösségek sokféleképpen ünneplik meg az újszülött jövetelét, egyben azonosak, a keresztelés sohasem maradhat el.

Az óvárosi szerb közösségben megszületett egy gyermek – egy kislány – akinek örömhírét szeretném megosztani másokkal is. Radován Teodora Mila 2018. november 16-án érkezett meg a család nagy örömére. Édesanyja Radován Franczke Orsolya, édesapja Radován György és a nagyszülők – Radován Radmilla, Gyuri édesanyja, és Orsolya szülei – várták őt nagy szeretettel.

Az orthodox keresztelésről – hogyan választják ki a keresztszülőket, mi történik a baba megszületése előtt és után, hogyan történik maga a templomi szertartás – kérdeztem meg Radován Radmillát – Gyuri édesanyját.

Radmilla Radován: Amikor a fiatal pár eldöntötte, életüket összekötik – esküvőt, lakodalmat tartanak –, akkor választják ki a komát – komaasszonyt –, amely egy életre szóló meghitt kapcsolat. Kölcsönös barátságon, szükség esetén egymás megsegítésén, közös ünnepléseken alapuló szoros kapcsolatot jelent. A koma tölti be a násznagy szerepét, majd amikor megszületik a házaspár gyermeke, ő lesz a keresztszülő is.

Amikor férjemmel, Radován Antival összeházasodtunk, Igmándi Ferencet és feleségét, Csupics Jelicát kértük fel komának. Ők lettek két gyermekünk, Marianna és Gyuri keresztszülei. Gyurinak Orsival kötött házassága idején az ő fiuk, Igmándi Zorán volt a koma. Ezért ő lett a mi kis Teodora Milánk keresztapja.

A koma tehát öröklődik a családokban – apáról fiúra száll – a hagyomány szerint. A gyermek születése előtt a koma kötelessége gondoskodni a szentelt gyertyáról, melyet majd a szertartás alatt – meggyújtva – a kezében tart. Ezt a gyertyát szépen feldíszítik. Régen fehér kisingnek való vászonanyagot vett a koma, majd egy időben – amikor már lehetett inget vásárolni – kis takaróval ajándékozta meg az újszülöttet. Mostanában hófehér flottír törülköző az ajándék, melyet a keresztelőn használnak.

Amikor megszületik a gyermek, az apa elmegy a templomba és egy bögrében szenteltvizet hoz, amelyet a csecsemő fürdetésekor – kicsi adagokban – a fürdővízhez adnak. (A vizet Vízkeresztkor szentelik. Haza is vihetnek belőle, vallási és más – tisztító, bajelhárító – célokra használják fel. Eláll akár egy kerek évig is. A maradékot virágokra öntözik.)

A megszületett gyermeket meglátogatja a pap. Szenteltvízzel meghinti és a „bérma­keresztelőn” nevet ad a gyermeknek, melyet a keresztelőig visel. A fiam a lányom, Marianna nevét választotta Teodora Mila első nevének.

A régi hagyományok szerint az anya 40 napig – amíg fel nem erősödik a gyermekágyból – nem hagyja el a házat. Addig a rokonok látogatják és babinét – babinát – visznek a fiatal anyának, hogy mentesítsék a főzés kötelezettsége, terhei alól. Idejét a csecsemővel és saját megerősödésével töltse.

A rokonok a babinéban finom, tápláló ételeket – húslevest, pörköltet, sülteket, süteményt, tortát, bort, pálinkát – hoztak. Így biztosították a család ellátását a kezdeti időben. A baba párnája alá pénzt tettek, most apró ruhácskát is ajándékoznak neki. Az anyának édességet, az apának italt visznek ajándékba a látogatók – rokonok, barátok, ismerősök. Régen a kisbaba karjára kis piros szalagot tettek, hogy szemmel veréstől – rossz kívánásától – megóvja.

A keresztelőt 40 napon belül – kb. 6 hét – szokták megtartani. Teodora Mila keresztelője 2019. május 4-én volt, édesanyja, Orsolya szülinapja május 5-én, házassági évfordulójuk pedig május 6-án van. Illetve Szent György napja is május 6-ára esik. Így több ünnepet is ültünk egyszerre. Mivel a szerb kishúsvét erre a hétvégére esett, a keresztelés szombaton délután 2 órakor volt. A hagyomány szerint vasárnap a mise után szoktak egyébként keresztelni.

Ma nem csak gyermekeket, felnőtteket is gyakran keresztelnek orthodox hagyományok szerint.
A kisunokám a keresztelésben a Radován Teodora Mila nevet kapta. A szertartáson hagyományosan a keresztszülő tartja a keresztvíz alá a gyermeket. Ő már elég nagy, érzékeli közvetlen családját, anyát, apát és engem, ezért az édesanyja fogta a kezében a szertartás alatt, a keresztapa – Zorán, pedig a vállára tette a kezét a kicsinek. Kaplan Pavle atya a szertartás alatt – amely 25-30 perc – imádkozott, elmondta a keresztelés vallási szövegét, majd szentelt olajjal – znamenje – kente meg a gyermek homlokát, orrát, fülét, ajkát, karját, lábacskáit – „tisztító” szöveg kíséretében. A fejére öntött egy kis keresztvizet, melyet utána letöröltek. (Milenkovity Dalibor atya idejében – amikor nagyon meleg nyáron keresztelt –, előfordult, hogy egy kis keresztelő medencébe mártotta a gyermeket).

Miután megtörtént a szertartásnak ez a része, egy pici hajtincset vágott Teodora Mila hajából és azt olvadt gyertyába tette. Amikor megdermedt, a szülőknek – a keresztelő emlékére – ajándékba adta.
Régebben szokás volt, hogy a pap a gyermek arcát tojással – az élet jelképével, ajándékával – megsimította, hogy életerős, egészséges legyen.

A keresztelés az orthodox templomokban a női részen van, ahol a keresztkutat őrzik. A fiúkat is itt keresztelik meg. Utána a pap és a koma – gyertyával a kezében – a gyermeket körbe viszi, először a keresztkút körül, majd a pap a templomban is. A kislányokat csak az ikonosztázig, a fiúkat pedig beviszi az ikonosztáz mögé az oltárhoz is. Egyszer körbejárja a kicsivel. A szertartás végén a gyermekkel az ajtóhoz ment, ott adta át a keresztszülőnek.

A keresztelőre bárki eljöhet a templomba. A keresztelőt követően történik a vendéglátás. A papot, szülőket, testvéreket a családjukkal, barátokat, kedves ismerősöket hívnak meg és természetesen a koma családját is. Nem csak Kaplan Pavle atya volt a vendégünk, eljött Milenkovity Dalibor atya is a családjával.

A keresztelőre korábban a hagyományos ünnepi ételeket, italokat készítették – húsleves, pörkölt, sültek, sütemények, torták, pálinka, bor. Mi most vendéglőbe mentünk, ahol mindenki kedvére választhatott magának ételt. A vendégek ajándékokat is hoztak: a babának aprócska ruhákat, a keresztszülőktől gyermekékszert. Virágot, édességet a mamának, italt az édesapának.

Az orthodox hagyományokban a vallási szertartások, népszokások szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Módom volt sok ünnepüknél megfigyelni, hogy a fehér – pozitív – mágia, gyakran szerepet kap benne. Védő funkciója abból a gondolatból táplálkozik, ha jót kívánunk egymásnak, az megvalósul. A rossz, ártó – negatív – gondolatot pedig védelemmel közömbösíteni tudjuk.

A korábbi időkben a mágiának sokkal nagyobb szerepe volt az emberek életében. Bár sok történését elhagytuk, elfeledtük, néhány tovább él a mi életünkben is.