Milován Arzén háborúja

– Marinov Jován –

Az óvárosi Szent László templom kertjében áll egy emlékmű, felsorolva az I. világháború hősi halottainak neveit. Igyekeztünk megtalálni a még élő hozzátartozókat, sikerült is, de nem mindenkiről maradtak emlékek. Akkor megígértük, hogy amennyiben később jelentkezik hozzátartozó, arról az újságunkban írni fogunk. A beszélgetések során kiderült, hogy az elesett vagy eltűnt katonák sorsáról nagyon keveset tudtak, így főleg az itthon maradott családtagokról szólnak a történetek. Jó esetben tudták, hogy a katona mikor vonult be és hova, vagy értesítette a hadsereg, hogy mi történt vele. A kiadvány megjelenése után jelentkezett szerkesztőségünknél Marinov Jován, akinek rokona, Milován Arzén neve szerepel az emlékművön.

A nagy háborúnak 100 éve 1918. novemberében lett vége és ennek apropóján úgy gondoltuk, az újságban emlékezünk meg Milovan Arzénról (Arszénije).

Az emlékművön található hősi halottak nevei egyben elárulták hovatartozásukat is. Magyar, szerb, cigány, zsidó nevek sorakoznak egymás mellett. Ismerve a világháború kitörésének történetét, a szerbek helyzete volt a legkényesebb, mivel a Szarajevóban történtek indították el a „nagy háborút”, ahogy akkor nevezték. Bombaként robbant a hír, hogy egy boszniai szerb diák, Gavrilo Princip lelőtte az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét 1914. június 28-án. Egy hónap múlva Magyarország hadat üzent Szerbiának.

Milován Arzén (Arszénije)

Marinov Jován elmondta, hogy történetet nem tud róla, de a családi kapcsolatok megmaradtak a családi iratok között.
Milován Arzén Százhalombattán született 1894-ben. Behívták katonának, de halála pontos dátumát nem tudjuk, 1914. vagy 1918. Húsz vagy huszonnégy évesen esett el a harctéren, de a helyszín sem maradt meg.
Édesapja, Milován Milo 1857-ben született Battán, édesanyja Tésity Jeliszáveta (Erzsébet) 1861-ben Székesfehérváron. Hét gyermekük születe.
Tómó (Tamás) 1881. csecsemő korában halt meg.
Anna (Áná) 1883.
Katalin (Kátá) 1886 férjhez ment id. Osztovics Jánoshoz, akik 1905-ben házasodtak Battán. Mindenki Vörös Jócóként ismerte. Gyermekeik: Györgyi 1906. (Gyugyá) Jugoszláviába ment vissza
Milán 1907. (Keckos Milán), őt az egész falu ismerte. Felesége: Popovics Zsiváná (Zsuzsanna)( második felesége)
Arzén, ő az, aki hősi halált halt, 1894-ben született.
Dániel (Daniló) 1900. nem házasodott meg
Mária 1903. 1922-ben ment férjhez ifj. Osztovics Jánoshoz (Sárác Jócó). Gyermek: György, aki édesanyjával együtt halt meg.
Julianna (Júlá) 1906. Férjhez ment 1923-ban Marinov Marin bolgárkertészhez. Gyermekeik: Mária (1926-1940), Olga csecsemőként halt meg, Iván (1929-2007) az édesapám.

Mint látható apai nagyanyám volt az utolsó Milován, de ő is meghalt az én születésem előtt egy évvel. Nekem anyai nagyanyám, aki ifj. Osztovics János második felesége Bojcsev Zsófia (Szókó) (1907-1982) mondta el nekem, hogy az a Milován Arzén a másik nagyanyám bátyja volt.

Ifj. Osztovics János és Szókó nagyanyám lánya volt édesanyám Osztovics Julica. (1929-1953)

Az, hogy mikor vonult be katonának nem tudtam eddig megállapítani, ahogyan azt sem tudom, hogy mikor halt meg. Mindenesetre elgondolkodtató az a tény, hogyha a háború elején esett el akkor 20 éves volt, ha a háború végén akkor is csak 24. Hősök voltak és egyben áldozatok is egy értelmetlen háborúban. Tisztelettel adózzunk emléküknek!