Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

Civil közösségek a városunkban

– Jankovits Márta –

Százhalombattán az egyik legrégebbi civil közösség a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), egy egyesületi formában működő keresztény civil szervezet, mely 1989-ben alakult Csanád Béla professzor irányításával. Az egyesület először budapesti szakmai csoportok szövetségeként működött, de hamarosan jelentkezett az igény, hogy vidéken is jöjjenek létre ilyenek, hogy ne kelljen a tagoknak Budapestre utazniuk.

– A százhalombattai KÉSZ elnökét, Tóth Ernőt kérdeztem a helyi csoport megalakulásáról. Mikor és kikkel alakult meg a vezetése alatt működő szervezet?

– A százhalombattai csoport 2002. február 25-én Mits János néhai plébános támogatásával alakult meg. Huszonhat rendes és három pártolótagja volt a frissen alakult szervezetnek, elnöknek Magyar Jánost, titkárnak Sonn Valériát, pénztárosnak pedig Kulics Tibornét választották. Magyar János évtizedes áldozatos munkáját felterjesztésünkre az országos szervezet Csanád Béla díjjal ismerte el.

Az elmúlt több mint másfél évtized tisztségviselői közül ki kell még emelni Lengyák Brigittát, aki tizenöt éven keresztül látta el lelkiismeretesen a pénztárosi feladatokat, és Németh Istvánt, a csoport titkárát komoly szervező munkájáért. Jómagam hat éve vezetem a helyi csoportot.

– A több éves fennállása alatt nemcsak az országos KÉSZ programokat, hanem a helyi megjelenítését is vállalja az egyesület. Melyek azok, amit a sajátjuknak éreznek és minden évben megemlékeznek róla, megünneplik, hogyan ápolják a hagyományokat, a városi ünnepségeken de a saját szervezésükben is évről – évre?

– Évről-évre megemlékezést szervezünk a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján február 25-én, a Hősök Napján május utolsó vasárnapján, a Nemzeti Összetartozás Napján június 4-én, Nagyboldogasszony Napján augusztus 15-én, az Aradi vértanúk Napján október 6-án, továbbá Nem­zeti Gyásznapunkon, november 4-én. Nagyon fontosnak tartjuk a „Zarándoklat Száz­halombattáért” programot.

Részt veszünk a városi ünnepségeken, megemlékezéseken ugyanúgy, mint a Hamvas Béla Városi Könyvtár és a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park rendezvényein. Ez utóbbival az idei évben közös programsorozatot indítottunk „Beszélgetések a jövőről” címmel, amelyekre jövőnket meghatározó témákról hallgathatunk előadásokat, beszélgetéseket. Az eddigi programok alapján kijelenthetjük, hogy személyes és közös jövőnk legfontosabb meghatározója a jelen körülményektől függetlenül a remény és a hit.

– Mennyire nyitott az egyesület a Százhalombattán élő érdeklődők felé? Vannak-e új belépők?

– Hála Istennek vannak új belépők. Külön kiemelendő, hogy zömében fiatalok léptek be az elmúlt években az egyesületbe. Továbbra is nyitottak vagyunk és várjuk tagjaink közé a közélet, a keresztény, keresztyén és nemzeti hagyomány és kultúra iránt érdeklődő százhalombattai polgártársunkat. Az egyesület elnevezésében az értelmiségi, nem a felsőfokú végzettségre, hanem a kisebb-nagyobb közösségért való felelős gondolkodásra utal.

– Nemcsak a kereszténységhez kapcsolódó rendezvények állandó szereplője a KÉSZ, hanem a civil jellegű programoknak is, mint az Óvárosi Napok. Melyek ezek?

– Valóban. A legnagyobb ilyen rendezvény a Szent László napok, amely egyúttal az óváros búcsú. Minden évben saját rendezvénnyel gazdagítjuk a programsorozatot és minden nap ott vagyunk a búcsúban. Nagy örömmel veszünk évről-évre a cserkészbálon. Az 1026. számú Szent László Cserkészcsapattal egyébként is szoros kapcsolatot ápolunk, részvételünkkel és más módon is támogatjuk egymás programjait.

Kirándulásokat szervezünk, jártunk Egerben, Kassán, Erdélyben, Délvidéken, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Fontos és emlékezetes helyi program a Halomjárás és a Wass Albert emléktúra. Mindkettő Százhalombatta és Érd történelmének megismerését célozza meg. Nem utolsó sorban felsorolni is nehéz kulturális programjainkat, amelyekre neves előadókat hívunk meg, hogy a résztvevők mélyebb történelmi, irodalmi ismereteket szerezhessenek.

– Sokszor hallottam énekelni a Dalárdát. Kik a tagjai és hogyan választják ki a dalokat?

– A Battai Dalárda 2007-ben alakult meg Sefcsik Gergő barátunk javaslatára. Jelenleg tízen vagyunk. Minden hónap első hétfőjén találkozunk, népdalokat, nótákat énekelünk. Rendszeresen fellépünk az egyesület rendezvényein. Az idei Szent László Napok keretében egy nagyon sikeres nyitott „Dalárda estet” szerveztünk. Továbbá a kezdetektől fogva rendszeres programunk december 21-én, az év leghosszabb éjszakáján a tűzgyújtás a volt téglagyár feletti Magyar Szabadságért Keresztnél, melynek során az első világháború hőseire egy érdekes játékkal emlékezünk.

– Mi volt az év legnagyobb eseménye, ami kiemelkedett a többi közül és a legnagyobb szervezést igényelte?

– A legnagyobb és legemlékezetesebb programunk a csíksomlyói zarándoklat volt. Ezen a többnapos családi programon nem csak egyesületi tagok hanem mások is részt vettek. A búcsút megelőzően ellátogattunk az ezeréves határra, azt követően pedig egy itthon készített tölgyfa keresztet állítottunk a Madarasi Hargitán.

– A megalakulástól számítva miben látja az egyesület fejlődését? Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– Az egyesület százhalombattai csoportjának megalakuláskor mottója II. János Pál gondolata: „Sok eszközzel rendelkezünk, hogy legyőzzük a világban a rosszat és a szenvedést. És csodálatosak azok az emberek, akik ezért küzdenek.”

Egyesületünk feladatának tekintettette és továbbra is annak tartja ezeknek a csodálatos embereknek a bemutatását, a jónak, a hagyományainknak, évezredes értékeinknek megélését. Ebben a munkánkban minőségi és számbeli fejlődést tudtunk elérni. Ezt a tevékenységünket folytatjuk a jövőben, egy nagyobb tagsággal rendelkező szervezetben. Célunk továbbá annak a szemléletnek az elterjesztése, amely a dalárdát létrehozta, nevezetesen minden körülmények között az értékrendünk, életvitelünk határozza meg a környezetünket, nem pedig fordítva van ahogy azt megpróbálják elhitetni velünk.

– Minden egyesületnek a legnagyobb gondja a pénz. Önök milyen forrásokkal rendelkeznek?

– Több-kevesebb sikerrel pályázunk önkormányzati támogatásra, sajnos évről-évre kevesebbet kapunk. A tagdíjak, adományok és a központi, az országos szervezet által kiírt pályázat biztosít még forrást a működésünkhöz. Sok-sok munkával pótoljuk a pénz hiányát.

– A tagok baráti összejöveteleket is rendeznek, amikor a saját örömükre főznek, dalolnak, jól érzik magukat? Ilyenkor ha van, a család is részt vesz ezeken?

– Számos ilyen programot szerveztünk működésünk során, ilyenek voltak a Bari bálok, az egyházközségi családos összejövetelek, megalakulásunk tizenöt éves évfordulója, a Dalárda nyitott estje, kirándulásaink, zarándoklataink amelyeken természetesen családostól veszünk részt.