Cserkésztábor a Duna-parton

Az Óvárosi Napok Keretében, Szent Királyunk, Szent László tiszteletére, s az Óvárosi közösség (remélem) kovászaként, cserkészcsapatunk is aktív szereplőként volt jelen a közösségi programok lebonyolításában. Tetten érni leginkább a Duna-parton lehetett minket, mivel az őrsi sátrunkat a főzőcsapatok szomszédságában, ill. az íjjászok lőtávolán kívül építettük fel.

Ezen a szép nyári napon, vidám sokadalmat szemlélhettünk, kik rajtunk kívül főzőcskéztek, játszadoztak, vagy csupán beszélgettek. Közös a mosoly volt mindannyijuk arcán.

Csapatunk minden évben nagyot merít a magyar történelemből, s a tőlünk telhető módon próbáljuk játékos formában a gyermekeknek szemléltetni az adott korszakot. Ez évben a betyárvilág a témánk, ezért aztán a főzőversenyre Vidrócki-féle betyártarhonyával neveztünk. Máté öcsém keverte-kavarta, hogy arany színt kapjon a házi tarhonya, mert hogy a betyárnak kb. pont ennyi arany üthette a markát valamikor ezelőtt. Dagadt a mellénye a büszkeségtől, mert rég főztünk olyat, ami nem égett oda a kritikus időben. Kerítettünk a kertek alól a butykos jófajta fehérbort és friss salátát, ami köztudottan roppant egészséges. Ekkor ugyan ménkü nagy hiba csúszott a tálalásba, mert hogy ehhez valami öntetet hiányolt a Zsűri. Néztünk is egymásra és átkoztuk a Vidróckit, merthogy ezt a betyár kihagyta a titkos receptúrából. Óriási szerencsénkre az ifjúsági kategóriában nem indult több falusi betyár, így elhozhattuk a díjat.

Mindeközben az íjászokkal is összeszűrtük a levet, hogy a következő főzőversenyre is tudtunk néhány igazi nagy vadat elejteni. Lőttünk 2 kacsát, 4 baglyot és 1 farkast, mely ezeket üldözte. Mikor aztán a bogrács felé indultunk véle, ránk ripakodott a fő íjász Attila, hogy így, meg úgy. Oszt hová hurcoljuk mi a műanyag célokat. – Hát ekkor láttuk meg, hogy ezek nem élő állatok, s az ízük sem az igazi (na jó, mindig vannak zavaró körülmények).

Aki a táborunkba tévedt, s kipróbálta a sátor nyugalmat (szakadó esőben ez volt a menedéksátor), minden bizonnyal serdülő gyermekét cserkésznek fogja adni, mert hogy ez varázs sátor a javából.
Mikor ezeket a sorokat írom, már javában utazunk a Tisza-tó partjára, egy Testvérvárosi Dzsemborira. Ez évben csapatunk együtt táborozik 10 napot Brzeskó és Szováta cserkészeivel.
Betyárosan jó nyaralást kívánok!

Mikulásik Gábor