Jó mulatság…

Vélemények az Óvárosi Napokról
Nedelkovics Jelena, OBSZT főtitkár:

Három programon vettem részt. Ott voltam a Tököli Délszláv Táncegyüttes, a Rác Férfikórus és a KOLO Zenekar nagyszerű műsorán. Megnéztem az igen népszerű Ham Ko Ham koncertet, ami nagyon tetszett nekem. Részt vettem a Szerb udvar táncos programján. Az általános iskolában is táncoltam kólót.

Ebben nőttem fel. A körtáncba beviszik a gyermekeket is. Amikor még háromnaposak voltak a bálok, már akkor, kicsi gyermekként elvittek a szüleim. A szórakozásom annyira elment a néptánc felé, nem tud már más úgy felvidítani. Ez a vérünkben van. Ha meghalljuk a zenét, doppingol bennünket. Érzelmileg megérint, sokat jelent nekem. Ugyanakkor most a Ham Ko Ham koncerten érdekes volt, hogy az Eder Lézit éneklik, ami nálunk a GyurgyevDan (György Nap) című dal.

 

Pozsgai Éva Katalin, egyetemi hallgató:

Úgy gondolom, az eddigi Óvárosi Szent László napok közül az idei volt a legsikeresebb. A szombat délelőtti Duna-parti programokra a városból is többen eljöttek. Örömmel láttam, hogy a közösség mennyire összetartó, jó volt látni új és rég nem látott arcokat.

A vízátemelő festésénél olyan gyerekek, felnőttek is részt vettek, akik már 2016-ban is ott voltak a falfestésnél. Voltak olyanok, akik a már elkészített rajzaikat folytatták vagy alakították át.

A főzőverseny új helyszíne nagyon sok embert vonzott, igazán jó baráti társaságok jöttek össze. Az íncsiklandozó illatok hívogatták az arra járókat.

Testvéreimmel részt vettünk a Duna-parton lévő íjászaton, a focipályán, a sportlövészeten is. Az íjászat már ismert sportág volt a számunkra, mert a családom egyik állandó elfoglaltsága, hogy vasárnaponként kettő órától a Régészeti Parkban íjászkodnak.

Délután segítettem édesanyámnak a Közösségi ház mellett megrendezett jótékonysági süteményes stand előkészítésében. Először úgy gondoltuk, két asztal elegendő lesz a sütemények elrendezésére, de több kellett. Meglepődtünk, hogy a nyugdíjasok és a kisgyermekes anyukák is kitettek magukért, sok finom süteménnyel járultak hozzá ehhez a kezdeményezéshez. Úgy láttam, a vendégek szívesen vették, ették az édes és a sós süteményeket egyaránt.

Közben megtekintettem a néptáncosok előadását, mert a húgom is a fellépők között volt.
Unokaöcsémmel megnéztük a gyerekudvar rendezvényeit a plébánia-kertben. Sokszínű programokkal várták a kicsiket, nagyokat. Nagy Rozálnál – a halas játékok készítésénél – nagyon sokan tevékenykedtek.

Az öt órakor kezdődő KÓLÓ Zenekar és a Tököli Délszláv Táncegyüttes előadása kifejezetten érdekelt, mert az idei félévben felvettem a szerb-horvát-makedón tánckurzust az egyetemen. Már az előző években is szívesen beálltam táncolni a kólóba, de most végre ismertem a különböző lépéseket és nem kellett valaki másról lelesnem. Nagyon tetszett, hogy a később kezdődő szerb „táncház” kicsit távolabb került a nyüzsgéstől, így az oda tévedők egy teljesen más hangulatú „világba” csöppentek.

Az este folyamán egyszer-egyszer benéztem a gangos házunkhoz, ahol már a kapunál lehetett hallani a nótázást. A Dalárda nyitott estjére sokan jöttek el, ahol a fiatalok is szívesen leültek énekelni. Voltak olyanok is, akik a kiállítás megtekintése után csatlakoztak a nótázáshoz. Már tizenegy óra elmúlt, mikor az utolsó vendégek elmentek.

Az utcabálon többen a fejükön viselték az este elkészített koszorúkat, melyeket éjfélkor, a tűzugrás után a Dunán engedtünk el egy-egy kívánságunkkal. Számomra ezzel nagyon emlékezetes napot zártunk le.

 

Mikulásik Gábor, cserkészcsapat-vezető:

A halmok árnyékéban más az altalaj? Igen! Jómagam családommal az idők kezdete óta a panel negyedik emeletén lakom. Tehát van rálátásom.
Az a törekvés, mellyel az Óvárosiak maguk akarják megoldani a dolgokat, s nem várnak valakire, tisztelettel tölt el, s közéjük akarok tartozni. Ez évben látványos termést hozott az a fácska, melyet az Óvárosi kis közösségek évek óta gondozgattak megszegettek és öntözgettek. Az Óvárosi Napok, Szent László lovagkirályunk árnyékéban példaértékű közösségformálást hozott létre.
Ha a harang kondul a jó érzésű ember mindig tudja, mire figyelmezzen. Hát kondult a harang, s köszönet a harangozónak!

Mikulásik Judit, tagóvoda-vezető:

Már második alkalommal kaptuk a felkérést, hogy a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodáját képviseljük az Óvárosi napok programsorozatában. A rendelkezésünkre álló időben az óvónénikkel megpróbáltuk az óvodás korosztályt megörvendeztetni ügyességi játékainkkal. Célbadobás több módon, lengő akadálykerülés és a legkisebbeknek lépegető, egyensúlyozó feladatok tették színessé a délelőttöt. Nagy örömünkre régi és leendő kis óvodásaink is lelátogattak a Sirály parkba. Az óvoda szülői közössége ez idő alatt finom gulyáslevest készített, amivel óvodánkat képviselték a főzőversenyen.

Vidám és közösségépítő délelőtt részesei lehettünk a többi civil szervezettel együtt. Köszönjük a lehetőséget!

 

Ivanov Mária, férfifodrász:

Pénteken és szombaton dolgoztam, így sajnos sokkal kevesebb programon tudtam részt venni, mint amire kíváncsi voltam. Szerettem volna lemenni a főzőversenyre, a pálinkamustrára szombaton, kíváncsi voltam arra, hogyan érzik magukat mások a versenyek alatt, de nem tehettem.

Pénteken a Zenálkó Gála végére értem oda. Megnéztem a zenés kávéház igen színvonalas szórakoztató műsorát a Gergely Theáter előadásában. A szabadtéri mozivetítésen nem volt megfelelő a hangosítás, alig lehetett érteni a szöveget. Talán az épületben előnyösebb lett volna a vetítés a hideg miatt is.

Szombaton sikerült elérnem Halász Laciék műsorát. A Tököli Délszláv Táncegyüttes, a Rác Férfikórus és a KOLO Zenekar előadása profi volt, nekünk szerbeknek nagyon kedves.
Utána felmentünk a Szerb Klub elé táncolni. Végig velük maradtunk, bár többen visszamentek a Szent László térre az utcabálra, ahol Kővári Laciék zenéltek. Én is szívesen meghallgattam volna őket, de párhuzamos volt a két műsor, így választani kellett. A két napos programot összességében nagyon jónak ítélem.
Korábban hosszú évtizedekre kimaradt az a búcsú, ami hagyományosan Tárnokon, Sóskúton, Pusztazámoron folyamatosan megmaradt. Jó, hogy újra létrejött, új elemekkel bővült, gazdagodott.
Örömmel találkoztunk azokkal a régi battaiakkal, akik időközben a város más részeibe költöztek. Jó volt velük beszélgetni, szót váltani, örülni egymásnak. Sokan látogattak vissza közülük.

Nagyszerű ötletnek tartom a Plébánia udvar programjait. A Meseudvart, Gyerekudvart, a Középkori kavalkádot. Ide el tudtam volna képzelni akár egy körhintát is, ami elmaradhatatlan része volt a régi búcsúknak. Vagy lent a focipályán, néhány más játékkal együtt.

Jó volt azért is, mert lehetett lángost, kenyér lángost, kürtőskalácsot kapni. Sok volt a program, amiből minden korosztály választhatott magának kedvére valót.

Nálunk a Szerb búcsúkor még mindig fontos, az öltöny, a fehér ing, a nyakkendő. Lányoknak, nőknek is az ünnepi viselet. Így tiszteljük meg egymást és az ünnepet. A külsőségek is segíthetik a vele való azonosulást. A hétköznapokon felgyülemlett feszültségek oldására kiválóan alkalmas a bál, a tánc, amikor elfeledjük néhány órára mindennapi gondjainkat.

Nagyon jó, hogy ez létrejött, köszönet érte a szervezőknek.

 

Dr. Pozsgai Imre műgyűjtő, jogász:

Nagy örömömre szolgál, hogy az Óvárosi Szent László Napok alkalmával 2018-ban is sikerült megszervezni az ún. Pajta-tárlatot. Immár második alkalommal hoztuk létre ezt a szabadtéri kiállítást, ami most megújult környezetben (újjáépített pajtában) várja az érdeklődőket.A tavalyi tárlat a Magyar Képírók Társaságának munkásságába nyújtott betekintést, az idei kiállítás pedig a magyaros ízlést mutatja be különböző alkotók művein keresztül.

Mit is nevezhetünk magyaros ízlésnek? Magyar ízléshez tartozik mindaz, ami a magyar embernek tetszik; a magyaros ízléshez pedig az, amelyben ezen kívül a magyarság nemzeti és kulturális sajátságai megnyilatkoznak.

Ennek alapján a magyaros ízlés legszebb példáit a népművészetben, az ehhez kapcsolódó háziipari termékekben és az iparművészeti alkotásokban ismerhetjük fel.

Olyan három tagozat ez, ami szorosan összefüggő egységes egész, mint az épület földszintje és emeletei. A földszinten van a népművészet és organikusan van felépítményként rászerkesztve első traktuson a háziipar, a másodikon az iparművészet, míg talán legfelül van a helye a képzőművészetnek. A magyaros ízlés alapja pedig a nemzeti múlt!

A bemutatott képek közös központi eleme volt a múltba-nézés, a hagyományok megőrzése és hűséggel való kitartás a felismert szépség mellett. A népművészet, ugyan úgy, mint a népköltészet és a népzene, eljut az egyetemes művészet szintjére. A népköltészet irodalmi magaslatig jut Petőfin és Aranyon keresztül, a magyar népzene világhírű lett Liszt, Erkel, Bartók és Kodály munkásságának köszönhetően.
Jelen kiállítás természetesen nem volt alkalmas a magyaros képzőművészet átfogó bemutatására, de talán ízelítőt adott a magyaros ízlés egységesítő erejéből.

A kiállításon Mattióni Eszter, Pécsi Pilch Dezső, Feleky-Fetter Frigyes, ifj. Czene Béla, Antal József, Undi Mariska, Pekáry István és Muhoray Mihály festményei szerepeltek, valamint Szalmássy Sándor faragott, továbbá Deli Anna festett díszdobozai.

Egyik személyes kedvencem Feleky Fetter Frigyes „Búcsújárás” című képe volt, amely 1938-ban szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán, ahol nagy sikert aratott. Megemlíteném még ifj. Czene Béla „hazatérés a mezőről” című képét, amely 1941-ben készült. A kép rendkívül hitelesen adja vissza a magyar „paraszt” mentalitását.

Remélem, hogy a látogatók maradandó élményt szereztek a kiállítással.