Itt volt Május elseje…

– Jankovits Márta –

Énekeltük évről-évre az iskolában, az ünnepségeken. Elfogadtuk, mint szocialista ünnepet, de erről szó sincs. 1886. május 1-jén a chicagói munkások hatalmas tömegben vonultak az utcára különböző követelésekkel, pl. mint a nyolcórás munkaidő. Ennek emlékére szerte a világon ünneplik a munka ünnepét, de nem mindenhol május elsején.

Sokunk emlékezetében még élhetnek azok a képek, amikor Budapesten, a Felvonulás téren zászlókkal vonult a tömeg, táblákkal a kézben a saját munkahelyük nevével. A tribünön ott álltak az ország akkori vezetői és mindenki lelkesen integetett. A TV egész nap ünnepi műsort sugárzott bekapcsolva a vidéki helyszíneket is.

Százhalombatta, mint ipari város a két nagy­üzemmel, és a kisebbekkel együtt ünnepelt a főtéren. Délután mindenki a saját munkatársaival, barátaival majá­liso­zott. Sütöttek, főztek, előkerült némi bor és sör is, ahogy illik. Jó érezték magukat, együtt ünnepeltek azok, akik egész évben együtt dolgoztak, de most ott volt a család is.

A kérdés az, hogy most 2018-ban hogyan tekintünk erre az ünnepre? Jó, hogy van egy szabadnap, az idén négy is összejött, de ebből legalább egy napot rászánunk-e arra, hogy megünnepeljük együtt a munka ünnepét? A másik három napon lehet a kertben elvégezni a tavaszi munkákat, behozni az elmaradt teendőket.

Megkapja-e azt a megbecsülést a munka ünnepe, hogy ezt a napot ne munkával töltsük, hanem ünnepeljük a munkát. Már-már úgy tűnt, hogy generációk nem tudták, milyen munkába indulni, de remélhetően ez megváltozik, a munka visszakapja azt a megbecsülést, amit megérdemel. Egy időre elveszítettük, de rajtunk múlik, hogy ez a nap ne kerüljön a történelem süllyesztőjébe.

A színes fotók a Hamvas Béla Városi Könyvtár Városi Archívumának anyagából származnak, Szula Mihály ajándékozta a gyűjteménynek.